A rendszer ellenzőit nagy gonddal hallgattatják el, és leginkább azon munkálkodnak, hogy eltereljék a figyelmet a takargatnivalókról. Kína a látszatra nagyon ügyel: a morcos pekingieket mosolygásra tanítják, Tibetben pedig minden hegymászót eltanácsoltak a Himalájáról, nehogy tiltakozásukkal rondítsanak bele az olimpiai készülődésbe.

Az olimpiára érkező hatalmas vendégsereg számára kibővítették a pekingi repteret. Volt időszak, amikor 40 000 munkás szorgoskodott egyszerre a brit sztárépítész, Norman Foster által megálmodott, hagyományos kínai sárkányt idéző három kilométer hosszan kígyózó 3-as terminálon — éjjel-nappal, még ünnepnapokon is. A február végén — hetekkel határidő előtt — átadott terminállal a világ egyik legnagyobb repterévé növi ki magát a pekingi légikikötő, kapacitása eléri az évi 82 millió utast, ami több, mint duplája lesz a jelenleginek. A világ első öt legnagyobb forgalmat lebonyolító reptere között lesz, alapterületét tekintve túlszárnyalja még a londoni Heathrow-t is (az új, ötödik terminált is beleszámítva). Ráadásul négy év alatt építették fel, a briteknél ennyi ideig tartott csak a Heathrow új termináljával kapcsolatos társadalmi vita.

Gőzerővel fúrják a kínai főváros altalaját is, egyre-másra épülnek az új metróvonalak. Egyrészt az olimpiára, másrészt a robbanásszerűen növekvő város igényeinek kielégítésére. 2015-re a világ legnagyobb földalatti-hálózatát ígérik. Tavaly októberben adták át az 5-ös vonalat — amely napi 340 000 utast szállít Peking északi és déli fele között —, idén február végén pedig már újabbat tesztelnek a mérnökök — a 10-est, amely Peking délkeleti, illetve északnyugati új negyedeit kapcsolja össze.

Kína az olimpiára eredetileg 1,6 milliárd dollárt tervezett költeni, amit azonban tavaly októberben 2,1 milliárdra emeltek. Az AFP egy 2006-os tudósítása szerint ugyanakkor a sporteseménnyel kapcsolatos pekingi beruházások — út-, vasút, metró, repülőtér-építések — összköltsége 40 milliárd dollárra rúg — összehasonlításképpen: ez a teljes 2008-as magyar költségvetésnek körülbelül a fele.

Nem csak építkezésekkel igyekszik azonban felkészülni a nagy eseményre Peking, a városvezetés minden apró részletre odafigyel. Legyen szó a helyi lakosok mosolyáról — a taxisofőröket udvarias angol köszöntésre oktatják tanfolyamokon, az általában morcos pekingi lakosokat pedig mosolykampánnyal igyekeznek rábírni, hogy kedvesen fogadják a külföldieket —, a város virágdíszbe borításáról — tudósok nemesítik úgy a krizantémokat, hogy megfelelő időben, az olimpiára nyíljanak ki —, a járványveszély elkerüléséről — százával fogdossák össze naponta a kóbor macskákat, hogy állatvédők által macska-haláltáboroknak nevezett helyekre vigyék —, vagy a levegő tisztaságáról — a szennyező gyárakat kitelepítették a külvárosokba, tavaly egymillió túlságosan szennyező autót vontak ki a hatóságok a forgalomból, csökkentették a metrójegy árát, hogy kevesebben üljenek buszra.

A vezetés tehát nem vacakol, ha egész Kína érdekéről van szó, márpedig az olimpia sikeres megrendezését ennek tekintik. Az új reptéri terminál és kifutópálya építéséhez 15 falut dózeroltak le, 10 000 embert költöztettek odébb. A kitelepített földművesek közül azonban sokan alig kaptak valami kártérítést, gyakran erőszakkal fenyegették őket, ha nem veszik a cókmókjukat, és költöznek ki otthonaikból. A pekingi építkezések során hasonlóan jártak el az útban lévő, hagyományos, pekingi udvaros házak tulajdonosaival is. Sokan közülük a kapott kártérítésből jó, ha egy lakást tudtak venni, pedig korábban sokszobás házaik biztosították megélhetésüket. Bérlőik semmit sem kaptak. Jogvédő szervezetek rendre elmarasztaló jelentéseket tesznek közzé a jogsértésekről, legutóbb a Human Rights Watch hívta fel a figyelmet a pekingi építkezéseken — így az olimpián is — dolgozó vidéki vendégmunkások sanyarú sorsára, akiket rendre kihasználnak, nem kapnak megfelelő fizetést — ha egyáltalán kapnak —, miközben veszélyes körülmények között dolgoznak, biztosítás, szociális és egészségügyi szolgáltatás híján.