Megtörtént ez már néhányszor: a székely szabadság napján, a székelyek nagy menetelésén, a Mikóért szervezett tömegmegmozduláson, illetve a magyar himnusz elleni prefektusi hadjáratra válaszoló tüntetéseken. Eddig többnyire a Székely Nemzeti Tanács vagy az MPP kezdeményezett, a nagy testvér, az RMDSZ pedig esetenként (sokszor kampányban, néhányszor azon kívül is) felkarolta az ötletet, társszervezőként, mozgósítóként vállalt feladatot. És mindahányszor bebizonyosodott, jelentős tömeget csak közösen képesek megmozdítani, bárki kezdeményez, a többiek nélkül legfeljebb néhány ezer emberhez jut el üzenete.
Bár nem előzmény nélküli, mégis példaértékű, ahogy együtt dolgoztak most a pártok a kovásznai szívkórház nevének megmentéséért. Nem voltak fölösleges nyilatkozatok, elmaradtak a napi dicsekvő, egymást túllicitáló jelentések, ki-ki tette a dolgát ott, ahol erősebb, befolyásosabb. Nem egymás ellenében, hanem a másikat segítve, kiegészítve, és meglett az eredmény: tíz nap alatt több mint 22 ezer aláírást sikerült összesíteni, Háromszék lakosságának egytizede hitelesítette a sarlatán Teculescu nevének odabiggyesztése miatti tiltakozást. A tegnapi sajtótájékoztató sem arról szólt, hogy ki volt a vitézebb, ki mozgott ügyesebben, nem hangzottak el számok, csupán az egybehangzó üzenet: méltánytalanság történt, amit nem hagyhatunk annyiban.
Sikerül-e gátat vetni a román hatalom szimbolikus térfoglalásának? Ez még a jövő zenéje. Ám az ismét bebizonyosodott, hogy valós erőt felmutatni csak együttműködve, közösen vagyunk képesek. Nagyon nagy szükség van erre az egymásba kapaszkodásra, hisz a kovásznai kórház átkeresztelése csak kis csepp a tengerben, napról napra találkozunk a beolvasztásunkat, ellehetetlenítésünket célzó kísérletekkel, zászlónkat, himnuszunkat, utcaneveinket üldözik, mindent megtesznek azért, hogy másodrangú állampolgárnak érezzük magunkat Romániában. Ha nem szállunk szembe az ellenünk forrongó erővel, elsöpör bennünket.
Most Háromszéken egy kis gát felépült, ígérik, tovább növelik, együtt, közösen. Talán a jó példa továbbgyűrűzik, mások is csatlakoznak, és igazi, ellenálló védőbástyát emelhetünk, amely megóv, segít megmaradni, és árnyékában talán fejlődésre is lesz esélyünk.