Sofron István a színpadon állva kiemelte, nemcsak a játékosok, hanem a drukkerek érdeme is a feljutás. Kóger Dá­niel szerint „eszméletlen nagy élmény” volt Krak­kóban jégre lépni, a szurkolók minden meccsen kihozták a csapatból a maximumot. Benk András hangsúlyozta, nincs még egy csapat, amelyet olyan lelkes szurkológárda segít mérkőzésről mérkőzésre, mint a magyar jégkorong-válogatott. Frank Banham hozzátette: „csodálatos utazás részese” lehetett az elmúlt hét napban, és egy nagyszerű közösség tagjaként, kiváló közönség előtt bizonyíthatott.
A rendezvényt megelőzően a városházán Cser-Palkovics András polgár­mes­ter fogadta a válogatott tagjait és ve­zetőit. Beszédében kiemelte: jó volt magyarnak lenni az elmúlt napokban, ami a hokisoknak köszönhető. Emlé­kez­tetett rá, hogy hosszú küzdelem árán jutott el idáig a válogatott, amely „nyitott pályákról indulva sokszor csodának számító eredményeket ér el”.
Ocskay Gábor, a Fehérvár AV19 szakosztály-igazgatója újságírói kérdésre elmondta: a válogatott megér­demelte a feljutást, mert a torna minden percében megdolgozott érte. Re­ményét fejezte ki, hogy a mostani sikert követően „az eddigi zötyögős útról” letérhetnek a magyar klubok, amelyeknek felnőtt csapatai szinte kivétel nélkül komoly anyagi gondok­kal küzdenek, miközben életben ma­radásukhoz százmilliós nagyságren­dű támogatások lennének elegendő­ek. Jelezte, kevés a komoly nemzet­közi esemény megrendezésére is alkalmas pálya Magyaror­szá­gon, s bízik benne, hogy Székesfehér­váron hamarosan elkezdődhet a multifunkciós aréna építése. Az osztrák bajnokságban is szereplő Fehérvár AV19-ről elmondta: fontos tényező lehet külföldi játéko­sok szerződtetésekor az A-csoportos tagság, de az igazi előrelépéshez komoly anyagi források is kellenek, ami Krakkó után talán valóság lesz.
A magyarok szombaton Krak­kó­ban, 2008 után másodszor kerültek fel az elitbe, amelynek vb-jét jövő májusban rendezik Szentpéterváron és Moszkvában.