A kecskeméti rajzfilmstúdióról a legtöbb embernek a minőségi magyar rajzfilmsorozatok jutnak eszébe, pedig egyéb is készül ott, amire nem csupán a mesekedvelők figyelnek. Kedd este az Erdélyi Művészeti Központ vendége a Balázs Béla-díjas Szilágyi V. Zoltán rajzfilmes képzőművész volt, akivel a házigazda Vécsi Nagy Zoltán pályafutásáról beszélgetett.
A Mezőségen született Szilágyi egy Zsil-völgyi kitérő után Marosvásárhelyen, majd Kolozsváron tanult, grafikusként került Bukarestbe az Animafilm stúdióhoz, ahol első saját rajzfilmjét, az itthon elhallgatott, de külföldön rögtön sikert arató, A gordiuszi csomót megalkotta. A viszonylag kis számú, de annál érdeklődőbb közönségnek elsőként ezt vetítették le; érdekes módon nem fogott rajta az idő. A szerző virtuóz rajztudása az avatatlan szemlélőnek is feltűnik – a szakma a romániai grafika 70-es évekbeli megújítójának tartja –, és ez a sajátos képi világ nem a szórakoztatást, hanem az elgondolkodtatást szolgálja. Szilágyi grafikusként sok (hazai, magyarországi és európai) tárlaton kiállított, könyvborítói is ismertek – rajzfilmjei közül most még a szintén bukaresti Aréna, az 1987-es kitelepedés utáni Tiszta kép, az ’56-os magyar fiatal kivégzéséről 2006-ban készült Jegyzőkönyv Mansfeld Péter emlékére, majd A jókedvű örmény temetése került a közönség elé, amelynek nagyobb része a találkozó után még ott maradt beszélgetni.
.jpg)
