Istenem, hol voltál, mi történt azon a péntek délutánon? Annyi munka után, annyi sportpálya, -csarnok, -te­rem ismerője, országos hírű sportújságíró, könyvszerző, szerkesztő, fáradhatatlan kolléga, Karcsi, épp ily végzetet érdemeltél?
Nem, nem könnyű búcsút venni Tőle. Fél évszázad küzdelme, bánat és öröm köt össze. Fényképek, filmek, nagy nevek töltik meg az emlékek hosszú sorát. És épp május elsején, midőn ünnepélyes tavaszi öltönyt kért és nyert a város, e gyönyörű, fényes napon ért véget egy szép, eredményekben gazdag élet, hisz ki ne ismerné, ki ne ismerte volna itt és egész magyar földön Őt, Karcsit, Karcsi bácsit, Áros urat?
Búcsúzunk Tőled, Karcsikánk, ott, valahol a túlvilágon, egy más világban, Daliék, Nemesék, Tompáék, Flóráék, Sylvesterék várnak rád.
Isten veled, Isten velünk! Béke poraidra.

Torma Sándor