Hiszen az élet egy hatalmas színjáték, benne minden ember színész. Néhányan hivatásosak, legtöbben nem is tudják magukról. De ha alkalmuk adódik, sokuk szívesen kipróbálja.
A Szent György Napok egySZEMÉLYES színház pár percben programja ugyan nem a színészmesterség alkalmi kipróbálására kínált lehetőséget, hanem az Európa kulturális fővárosa cím elnyeréséért indított pályázat részeként került be a városnapi rendezvények sorába, hogy mégis a hétvége egyik színfoltjává vált, abban már nagy szerepe lehet a mindenkiben ott rejlő színésznek. És a kíváncsiságnak. Ugyanis az egykor a szovjet hősök emlékére emelt obeliszk tövénél felállított sátorba belépő néző nem tudta, mi vár rá, a program megnevezéséből igen nehezen következtethető, hogy a néző maga lesz a színész. Különféle előre rögzített, de mindig rögtönzésekkel felépített helyzetgyakorlatok részese, melyek legtöbbje – a kulturális fővárosi pályázat központi témájának megfelelően – az identitás kérdéséhez közelített más-más módon. Hogy milyen bekötött szemmel megismerni a világot. Hogy milyen első ránézésre bizalmat szavazni valakinek. Hogy milyen mélyvízben úszni tanulni. Meg olyan is, hogy milyen színészválogatáson részt venni. Ökölvívó-mérkőzésre felkészülni. És színészeink ötletekben bővelkedő tárháza ezzel korántsem merült ki, a játékot mindig a nézőben – a játszótársban – meglátott lehetőséghez igazítva, felejthetetlen élményt nyújtva nekik. Olyképp, hogy közben maguk is nagyon élvezték, még akkor is, ha mindhárom délutánon szünet nélkül kellett játszaniuk, hiszen a sátorba belépni – egy másik világot felfedezni – vágyók folyamatosan érkeztek, de olyan is volt, amikor sorban álltak.
