A Bekk lányok
Húsvét előtt gyermekcsapatok szállják meg a csernátoni Haszmann Pál-múzeum műhelyeit, ahol a húsvéti tojásírást tanulják. A Végh Antal Óvodából harminchatan ismerkedtek a tojásírással, Kézdivásárhelyről a Vackor Óvoda volt kíváncsi a tojásírás csínja-bínjára, egy szezonban száznál többen vesznek részt a tojásíró népfőiskolai tanfolyamokon.
Érkeznek az iskolás apróságok kisebb csoportokban, párosával is. Ottlétünk alkalmával két unokatestvér, Bekk Emőke és Bekk Andrea várta, hogy az elektromos melegítőben a viasz forrósodjék, majd a tojásíró pálcikát, az írókát vagy kesicét ebbe mártogatva rajzoljanak a hazulról hozott, de ha erről valaki megfeledkeznék, a Haszmann-porta tyúkfarmjáról kölcsön kért tojásra.
Csernátonban huszonkét éve tanítják a tojásírást. Ennek tudományába olyan mesterek avatták be az érdeklődőket, mint Bércziné Szendrő Csilla esztergomi tojásíró művész, aki több mint húsz éve a Kárpát-medence egészében gyűjti az írott tojásmintákat, de ismerik az árapataki Lőrincz Etelka tojásmintáit is. Haszmann Gabika ezt az örökséget és hagyományt élteti, adja tovább, de egymástól is tanulnak a gyermekek.
A csernátoni tojásíró-tanfolyamoknak köszönhetően annak a ritka folyamatnak is tanúi lehettünk, hogy nem egészen negyedszázad alatt egy, a polgárosodás útjára lépett nagyközségben tömegessé vált a hagyományos tojásírás. A csernátoni süldőlánykák nem csokitojást, nem matricás tömegárut tesznek a locsolólegény tarisznyájába, nem áruházláncokban található portéka kerül a fonott kosarakba, dísztálakra, hanem eredeti és egyedi alkotások, olyanok, amelyekről az esztergomi tojásíró művész asszony azt írja, hogy ,,abban a tojásban, amit én írok, benne van a Bucur Máris lelke, az Ambrus Erzsébet Tudoráé, no meg a Bodor Béla Miskáé is, merthogy férfi létére ő is igen jó festő, meg annak az anyjának az ángya is benne van, de az már az 1800-as évek. Tehát itt nem rólam van szó, hanem az évszázadokról. A tojások ősiséget hoznak: a kantárosok, kabalások, a tekerőlevél, a meanderes minták, az utavesztett, a vízfolyásos, a Mári tenyere vagy az ördögtérgyes. Persze, minden tojásban benne van az írója is. Bucur Máris Moldvában mondta: most a kicsi szüvet csinálom, most a kicsi virágot írom, na, ide még egy pontocskát, hogy rakódjék. Hogy ne legyen olyan pusztás (üres). Ez a TUDÁS."
Igen, az a tudás. A tojásírás tudás. A tojásíró műhely asztalain láthatjuk a Csernátoni Füzetek tojásírásos számait. Ezek az írott tojásminták tucatjait mutatják be a húsvéti szokások egészébe ágyazva. Néprajzi értékük felbecsülhetetlen, a szépérzék és ízlésalakításban betöltött szerepük páratlan. Emiatt történhet meg, hogy a népi értékeket pusztító, globalizálódó világban létrejön egy-egy sziget, oázis, ahol az olyan kislányok, mint a Bekk unokatestvérek, már negyedik-ötödik osztályos korukban elkötelezik magukat valami szépséges szépség mellett.
És láttunk még valamit Csernátonban: tavaly a Háromszéki Magyarok Világtalálkozójára száz írott tojást rendeltek a csernátoni tojásíró műhelytől. Ezek címeres, magyar koronásalkotások voltak. Egy tele tálnyi meg is maradt belőlük, s ott csodálhatjuk a fonott kosarakban, példaként arra, hogy mindenik tojás egyedi alkotás.