Nagy B. Sándor
Általában nem szoktam túl komolyan venni a szélsőségesen gondolkodó és cselekvő embereket, szervezeteket, egy időben a Greenpeace egyes aktivistáinak szélmalomharcán is mosolyogtam. Aztán egyre nyilvánvalóbbá vált számomra, hogy olyan messzire sodródtunk a normalitástól, olyan korrupt és megvesztegethető minden illetékes szerv ebben az országban, hogy csupán azokban bízhatunk, akiknek nincs anyagi érdekük egy bizonyos ügy megítélésében, megoldásában.
Szeretném hinni, hogy az erdővédelem nem szélmalomharc, akkor sem, ha az igazán felelősöket megvesztegették, utasították, zsarolták, megfélemlítették. Szeretném hinni, hogy ha az illetékes hatóságok nem vetettek véget Romániában a mértéktelen erdőkitermelésnek, a nemzetközi természetvédelmi szervezetek és mi, civilek közösen meg tudjuk akadályozni az őrületet.
Mindnyájan felelősek vagyunk a rönkszállító teherautókért az utakon, mindnyájan felelősek vagyunk a kopár hegyoldalakért. Felelősek vagyunk azért, hogy évente több mint hétmillió köbméter fát termelnek ki Romániában, hogy óránként nyolc teherautó rakományát dolgozza fel szászsebesi és radóci gyáraiban a hírhedt Schweighofer. Mi is felelősek vagyunk azért, hogy évente további egymillió köbméter fát készül feldolgozni a rétyi faüzem, melyet mind egy szálig exportálna. Mi is felelősek vagyunk azért, hogy az erdőirtás mértéke naponta 48 hektárnyi.
Vajon hány évtized alatt nő meg akkorára egy fa, hogy az iparban vagy háztartásokban tüzelőanyagként használható legyen? Vajon mi lesz velünk erdők nélkül? Mi lesz a madarakkal, az állatvilággal? Mi lesz velünk oxigén nélkül? Milyen élet vár a gyermekeinkre? A politikusok, államelnökök pár évente jönnek-mennek, gazdagodnak, de a letarolt erdők helyén mi már nem fogunk újakat látni.
Mostanában nem mosolygok a Greenpeace-en. Egyre inkább azt érzem, hogy ha van olyan ügy ebben az életben, amiért tényleg érdemes erőt, energiát áldozni, akkor ez az. A fák nem tudnak segítségért kiáltani, de mi kiálthatunk helyettük. Tiltakozhatunk a Schweighofer ellen akkor is, ha törvényesen működik. Jogszabályok, hivatalos engedélyek ellen is lehet tüntetni, csak elég sokan kell lennünk hozzá, mert a tömeg akarata erősebb mindennél, mindenkinél. Túl kell lépnünk végre azon a kényelmes és biztonságos állásponton, hogy „nem a mi dolgunk”. Kié, ha nem a miénk? Ér-e annyit a Schweighofer pénze, hogy eladjuk érte az életünket, gyermekeink életét? Tudom, hogy mindenkinek sok dolga van ma délután, de vajon lehet-e ennél fontosabb dolgunk?
