Célkitűzésünk az erdélyi magyar népzene- és néptánckultúra gyűjtése, megőrzése és továbbadása, művészi értékű színpadi bemutatása, egyúttal pedig hozzájárulni a román nép és az együtt élő nemzetiségek népzenéjének és néptáncművészetének hiteles megismeréséhez, ezzel is erősítvén a népek közeledését és barátságát – fogalmazott huszonöt esztendővel ezelőtt Könczei Árpád az 1990 májusában alakult sepsiszentgyörgyi Háromszék Állami Népi Együttes első bemutatója műsorfüzetében. A Napkeletről napnyugatra című előadástól eltelt negyed század alatt az együttes teljesítette vállalt küldetését, sőt, nagy sikerű táncszínházi produkciói által szélesítette az eredeti formanyelvet. Az évforduló alkalmából holnap kezdődő miniévad egyfajta visszapillantó, ugyanakkor igazi ünnep meghívottakkal, a Háromszék Táncegyüttes hat előadásával, legényesversennyel és táncházzal.
Találóan kapta az együttes első bemutatója a Napkeletről napnyugatra címet, amely műsorpolitikájukra azóta is érvényes, hisz a társulat széltében-hosszában felkutatta a hagyományőrző vidékeket, a népzene- és néptánctalálkozókra meghívott adatközlők tudását dokumentálta, táncaikat, muzsikájukat elleste, megtanulta, táplálkozott belőle, és mindeddig negyvenöt produkcióban mutatta be. Deák Gyula együttesigazgató és Könczei Árpád művészeti vezető huszonöt évvel ezelőtti álma megvalósult, a Háromszék Táncegyüttes művészeti munkáját itthon és határokon túl is elismerik.
A miniévadot holnap a Magyar Állami Népi Együttes nyitja meg Szarvasének című produkciójával, majd az elmúlt évek hat előadását mutatja be a Háromszék Táncegyüttes, május 22-én pedig gálaműsorral zárják az évfordulós ünnepséget, amelyen korábbi és új koreográfiákat állítanak színpadra. Az alkalomból tizenegy előadás felvételét, fotókat, rövid leírásokat tartalmazó DVD-csomagot adott ki az együttes, elsősorban olyan produkciókat válogattak, amelyek kiemelt jelentőséggel bírnak az együttes eddigi történetében, meghatározták a társulat esztétikai irányvonalát. A Váróterem (1996), Ábel (1997), Vérnász (2000), Csávási ballada (2007), Hol jársz, hová mész? (2008), Böjttől böjtig (2009), Száz évig (2011), A tékozló fiú (2013), Két kezem forgatta, szívem táncoltatta (2013), A banda (2013) és a Gábor Áron (2014) reprezentatív válogatás ugyan, de a legemlékezetesebb előadások sorába illik többek között az Apám tánca (1992), Vizek mellett (1994), Az égbenyúló fa (1997), a Forrószegiek (2001), Tisza partján (2003) is, valamint a gyermekműsorok és az adatközlőket felvonultató néptáncgálák az őszi találkozók alkalmával.
Nem múlhat el évfordulós ünnepség ajándék nélkül, ami ezúttal abban nyilvánul meg, hogy mostantól a Háromszék Táncstúdió nevet viseli a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház udvarán lévő, korábban új stúdiónak nevezett, az önkormányzat által az együttes használatába adott művészeti létesítmény.
