Mózes László
Azoknak, akik egyszer átvészelték, meglehetősen nyomasztó a hír, miszerint egy friss közvélemény-kutatás eredményei azt mutatják, hogy a megkérdezettek több mint 58 százaléka támogatná és alig 31 százaléka ellenezné a kötelező katonai szolgálat újbóli bevezetését.
Az Inscop közvélemény-kutató cég adataiból kiderül, a férfiak, az ötven év felettiek, a falusiak és az alacsony jövedelműek körében az átlagosnál magasabb az általános hadkötelezettség bevezetésének támogatottsága, de a 34 évesnél fiatalabbak közül is csaknem minden második válaszadó támogatja a sorkatonasághoz való visszatérést. A felmérés egyébként biztonságpolitikai felvetéseket is tartalmaz – beszédes elemekkel: az ország lakóinak több mint háromnegyede bízik abban, hogy a NATO-tagság megfelelő védelmet nyújt a nemzetbiztonsági veszélyekkel szemben, illetve a válaszadók 46 százaléka az Egyesült Államokat tartja Románia legfőbb katonai támaszának –, ám ezeket értelmetlen boncolgatni, ugyanis egy esetlegesen kiéleződött katonai konfliktushelyzetet érdekek s nem közvélemény-kutatási adatok szerint kezelnek.
Azt viszont érdemes újólag, nyomatékkal leszögezni: mindazok, akik a kötelező katonai szolgálat visszaállítása mellett törnének pálcát, igencsak eltévelyedett, békétlen lelkek. Nem azért, mert szükség esetén védenék a hont, hanem, mert nem tudják, miről s miért beszélnek. A diktatúra idején vélhetően nem tapasztalták saját bőrükön, mennyit ér a köznyelven bakaságként emlegetett tizennyolc vagy kilenc hónapos szolgaság. Nem tudják vagy elfelejtették, hogy a balgán „férfiak iskolájának” is nevezett kötelező szolgálat során a fiatalok katonai ismereteket alig szereztek, ellenben megalázásban, kigúnyolásban, lelki, illetve fizikai bántalmazásban annál inkább részesítették őket. A magyar nemzetiségűek mindezt hatványozottabban érezhették, s aki egyszer átélte, nehezen hiszi el, hogy a katonaság berkeiben 1990 után gyökeres szemléletváltásra kerülhetett sor. Így sokak számára jelentett felszusszanást, amikor a 2007-es uniós csatlakozáskor felszámolták a sorkötelezettséget.
Hát erre lenne újból szükség, elbizonytalanodott, pályát s megélhetést nehezen találó fiataljaink erre vágynának? Hogy fabőröndbe csomagoljanak, katonai kiképzésként fogkefével mossák a mosdó padlóját, fagyban kukoricát szedjenek és sárban kússzanak, gázálarcban? Aki szívesen viselné az angyalbőrt, tegye hivatásos, még mindig számos előjogot s kiváltságot élvező altisztként vagy tisztként, de a sorkatonai szolgálat újbóli bevezetéséről értekezni nem több, mint ostoba felelőtlenség.
