Az Árkosi Kulturális Központ támogatására szerveztek aláírásgyűjtést, s a téma foglalkoztatja a napi sajtót, főként a román nyelvűt.
Történt, hogy tizenkét évi pereskedés után örököseinek ítélte a bíróság az árkosi Szentkereszty-kastélyt annak ellenére, hogy a 25 éve ott működő kulturális központ által fogadott ügyvéd mindenféle akadályt gördített a visszaszolgáltatás útjába, melyet a román igazságszolgáltatás mondott ki.
Mindezek után akadnak, akik megkérdőjelezik a döntés igazságosságát. Valóban, a hazai igazságszolgáltatás még nem érett meg e megnevezésre, főleg, ha magyar kérdésről van szó. Kevés jogi ismerettel rendelkező és családkutatáshoz értő ember számára azonban világos, az ingatlant nem jogtalanul ítélték vissza.
Az Árkosi Kulturális Központ támogatására szólító, április 29-én kelt levélben nem kérdőjelezik meg a visszaszolgáltatás jogosságát. Arra hívják fel a figyelmet, hogy a kultúrához való jog elve alapján megoldást kell találni a kialakult helyzetre. Az illetékes hatóság – a művelődési minisztérium – intézkedjék, hogy a kilakoltatással fenyegetett intézmény vagyona biztonságba kerüljön, ugyanakkor tegye lehetővé az Árkosi Kulturális Központ további működését. Felsorolják, hány művész fordult ott meg, kiemelnek nagy neveket, sorjázzák a rendezvények sokaságát. Végül – oda nem illően – beszúrják: 1968 és 2012 között a román állam mintegy 3,4 millió eurót fordított az ingatlanra.
Nem kívánjuk az Árkosi Kulturális Központ megszűnését. De hangsúlyozni szeretnénk, hogy az nem egyenlő az árkosi Szentkereszty-kastéllyal. Előbbi intézmény, utóbbi ingatlan. Előbbi kifejtheti tevékenységét máshol is, utóbbi helyben áll. Az, hogy mennyit fordított a román állam az ingatlanra, mellékes. Különben nagy részét arra költötte, hogy a Ceauşescu házaspárnak vadászkastélyt alakítson ki ott.
De meg kell érteni, senki nem kérte, hogy a román állam vegye el, azt sem, hogy költsön rá. Ha elvette, adja vissza jogos örököseinek ugyanolyan állapotban! Ez elvi kérdés. És törvényes is.
A világhálós támogatólevél aláírói között nagy nevek is szerepelnek. Ez természetes, hiszen nem akarhatják egy kulturális központ megszűnését. Olyan is akad, aki támogatja a teljes visszaszolgáltatás elvét, de ebben az esetben kivételt tenne (sic!). A hozzászólók között pedig akad, aki úgy véli, a magyarok így is túl sokat kaptak, vagy pedig hogy a grófok már kétszeresen megkapták Erdélyt…
Legyen világos: a visszakért kastélyokat, iskolákat nem a román állam építette, az erdőket nem a román állam ültette. A román állam elvette tulajdonosaitól. Egy részüket visszaadta – kínkeservesen – az örökösöknek, másokat nem, s hajlandóságot sem mutat az ügyek megoldására. Sőt, már odaítélt ingatlanok ügyintézését vizsgálja, s hadd ne térjünk ki most az újraállamosításra vagy a lebonyolítók meghurcolására.
A két kérdéskört nem kell összemosni. A kastély visszajár az örökösöknek, a kulturális központ működéséről pedig gondoskodjék fenntartója, a szaktárca. Különben a világhálós támogatólevél is ezt kéri, csak nem kell félremagyarázni.
