A magyar pszichológia egyik legjelentősebb személyisége, Bagdy Emőke pszichoterapeuta Marosvásárhely és Kolozsvár után újra ellátogatott Sepsiszentgyörgyre, ahol a Székely Mikó Kollégium zsúfolásig telt dísztermében tartott lelki egészségvédő előadást. Rávilágítva a mai világ kihívásaira, a fogyasztói társadalom visszásságaira pozitív életszemléletű gyakorlati megoldásokat is mutatott.
A fogyasztói kultúra terhe
Olyan nehéz világban élünk, megpróbáltatások közepette. A fogyasztói kultúra, amely középpontba állítja a pénzt, ránk terhelődik. A pénz a mammon, ami minden más értéket maga alá rendel, és így az ember egy mechanikus szerkezet részévé válik: muszáj tenni a dolgunkat, pénzt keresni, megvásárolni, amit a reklámok ránk erőltetnek. Furcsa világ, amelyet röviden így jellemezhetünk: kedveld és vedd, dolgozz inad szakadtáig. Mert kell a pénz, és lassan belebetegszünk az életbe... Nagyon felgyorsult az élet, konzumizmus uralja. Kegyetlen, amikor az ember elidegenedik saját világától, és a tárgyi világ központi értékével észrevétlenül a mentális fertőzöttség állapotába kerül. Trendi világot élünk, amikor meg kell venni az újat, eldobni a régit, még akkor is, ha fel sem használtuk. Ha véletlenül a tárgyaink elromlanak, már nincs, aki megjavítsa, mert nem ért senki hozzá. Így lettünk eldobó, felhasználó, kihasználó kultúra.
Ez átmegy az emberi kapcsolatokba is. Ezért csak úgy használjuk egymást, összeállunk, összeköltözünk. Nem köteleződünk el, nem vállalunk egymás iránt felelősséget, csak úgy éldegélünk együtt. Ebből nagyon szomorú dolgok származnak, mert ha nincs elköteleződés, akkor nincs következmény, nagyon súlyosan sérthetjük egymást. Ugyanazt tesszük egymással, mint a tárgyakkal. Már használtalak, elég volt, van már másik... Nos, rá kell eszmélnünk, hogy ez a kultúra nagyon kegyetlen.
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem szakértői kimutatták, hogy azok az édesanyák, akik e kultúra jegyében élnek, és babát várnak, szülnek, egész más lelkiállapotban fogadják a kicsit, más a vele való kapcsolatuk, és a baba fejlődése szempontjából is több a gond. Miért? Tudjuk, hogy az édesanya és baba között szimbiózis van, az anyuka lelkiállapota átsugárzik a kicsire. Föltesszük a kérdést ilyenkor mi, nők, és nem tudjuk megválaszolni, nem tudjuk jól tolerálni, hogy az a férfi, aki szeret és hozzánk tartozik, miért nem vállal fel minket. Nem a papírról van szó, hanem arról a mély szükségletről, hogy te vagy az én párom, a támaszom, te adsz nekem biztonságot. A tudat önmagában, hogy van, akire támaszkodni, óriási jelentőségű.
Világszerte felmérték, hogy mi az a két dolog, amire a férfinak, nőnek leginkább szüksége van. A nőknek a biztonságérzet és a szeretet kifejezése. Hát ez megint csak probléma, mert a legtöbb férfi nehezen beszél, nehezen fejezi ki szeretetét. De az biztonságérzetet ad, ha Isten és ember előtt felvállal. És amikor közös gyermek születik, akkor valóban megvan a családi biztonság. Nagyon fontosnak tartom ezt a témát, ezért elköteleződtem a Három királyfi, három királylány mozgalomba, mely azért tevékenykedik, úgy szülessenek babák, hogy édesanyjuk-édesapjuk felvállalta egymást, meg azért is, hogy egyáltalán szülessenek gyermekek.
Hát hogyne dőlnénk ki!
Két évvel ezelőtt zajlott egy pozitív pszichológiai kongresszus Magyarországon, és egy amerikai vendégprofesszor, aki a stresszről és annak ártalmairól beszélt, elmondta, hogy az Egészségügyi Világszervezet két dolgot emelt ki, mint az elkövetkezendő évek világ-egészségügyi központi programja: az egyik a stresszbetegség mint világjárvány, a másik az Alzheimer-kór, a korai elbutulás, ami iszonyú gyorsasággal terjed a világban. Elmondta azt a különleges dolgot, amit soha nem hallottam eddig, hogy az Alzheimer-kórral kapcsolatos kutatások is azt igazolják: a memóriaközpont az agyunkban rettenetesen stresszérzékeny. Ezért a krónikus stressz által sorvadnak sejtjeink. Mindenképpen rászorulunk arra, hogy tegyünk valamit ennek megakadályozására.
Mondják, hogy kerüld a stresszt, de mégsem tudjuk kikerülni. Mert akkor nem kellene munkába járni, ritkítani kellene a családtagokkal való találkozásokat. Mert mi stresszel? Ami fontos és aki fontos. Nem térhetünk ki az élet kihívásai elől, meg kell küzdeni velük. Az egészségpszichológia új szemléletmóddal úgy közelít az egészség kérdéséhez, hogy az ember bio–pszicho–szociális–spirituális egység. Az univerzum szerves része, tartozéka vagyunk, és valamilyen kapcsolatban állunk a spiritualitással, ami hozzátartozik a lelki egészséghez.
Nem az érdekel, hogy mi betegít meg. Annyit halljuk: ne dohányozz, ne egyél zsírosat, okosan élj, aludd ki magad... De hogy higgyünk az információözönnek? Kellene hogy legyen alkalom valamilyen mentális emésztési lehetőségre. Mert ha eszünk, utána emészt a gyomrunk. Viszont ha befogadunk információt, legtöbbször nincs idő a feldolgozásra. Este ájultan lefekszünk, nem tudjuk feldolgozni azt, ami velünk történt egész nap. Krónikus információ-telítettségi állapotban élünk.
A stresszbetegség egyik előidézője az állandó túlingereltség. Hát hogyne dőlnénk ki? Mivel nem tudjuk, hogyan kellene védekezni, egészen más megközelítésre van szükségünk. Egyes emberek nagyon jól megvannak a stressz mindenfajta viharával. Mi lehet az ő titkuk? Elkezdték ezeket a titkokat fürkészni, kutatni. Így született meg az az egészségpszichológiai megközelítés, amely nagyon sok új ismeretet hozott, és életünket segítő tanítást nyújt.
Lejegyezte: JÓZSA ZSUZSANNA
A következő Család oldalban: Bagdy Emőke meglátásai az optimizmusról, altruizmusról és spiritualitásról, az egészség hármasfogatáról.
