Victor Ponta már délelőtt boldogan ünnepelt, kijelentette: az adatok is jelzik, jó úton halad Románia. Pedig úgy tűnik, hogy ehhez az emelkedéshez a kormánynak édeskevés a köze, sőt, a tervezés hiánya, az állami beruházások leállítása vezetett oda, hogy tulajdonképpen a tehetetlenségi erő viszi előre a gazdaságot, s jelentős teljesítményt csak három kisrégió produkál: a főváros és az őt körülvevő Ilfov megye, a Temes–Arad térség és Konstanca. Közepe­sen teljesít még néhány, nagyobb ipari létesítményeinek köszönhetően korábban felívelő ágra helyezett megye: Brassó, Kolozs, Argeş, Galac, a többiek azonban – köztük a székelyföldi megyék – továbbra is mélyponton maradtak, alig létező iparral, kis fizetésekkel, a térséget elkerülik a magán- és állami befektetők egy­aránt. Konkrét elképzelések, regionális fejlesztési tervek hiányában a Ponta-kormány alatt még jelentősebbé vált a különbség a gazdag és az ország nagyobb részét kitevő nagyon szegény megyék között.
A részletes adatok csak jövő hónap elején kerülnek nyilvánosságra, addig csak találgatnak a szakértők, úgy vélik, az ipari termelés növekedése, a fizetések emelkedésének köszönhető nagyobb fogyasztás vezethetett a gazdaság felíveléséhez. Csak­hogy ez ismét azt jelzi, a már említett néhány térség húzza maga után az ország többi részét, ahol semmit nem éreznek a javuló tendenciából.
Bármennyire elégedett Victor Ponta, érdemes lenne elgondolkodnia, hogy ha az eddigi úton halad kormánya, ha továbbra sem vállalják regionális felzárkóztató politikák kidolgozását, ha csak népszerűségnövelő intézkedésekre fordítja a többletbevételt, és nem áldoz fejlesztésekre, autópálya-építésekre, beruházásokra, ez a belső egyen­súlyhiány szétfeszítheti Romániát. Hiába dübörög a gazdaság, ha annak csak kevesen érzik hatását, hasznát, statisztikai adatokkal, szépen festő számokkal csak ideig-óráig ámíthatóak az elégedetlenkedők.