Tiltakozók ereje

2015. május 16., szombat, Máról holnapra
Mózes László

Hogy életünk élhetőbbé, vállalhatóbbá váljék, hogy ne csak porladjunk, mint a szikla, érdemes kimondanunk hangosan és határozottan mindazt, amit elfogadhatatlannak, törvénytelennek, megalázónak tartunk. Érdemes időben, jókor, jó helyen kiabálni – talán ez az egyedüli esélyünk arra, hogy ne döntéshozói önkénynek kiszolgáltatottan, terelgethető juhnyájként, hanem gondolkodó, mérlegelő, szükség esetén pedig tiltakozó emberként lélegezzünk e tájon.

Érdemes és lehet tehát szakítani a ne szólj szám, nem fáj fejem szemlélettel, az úgyis mindegy téves elvével. Az állásfoglalás, a véleménynyilvánítás erősödését szépen példázza az a romániai, barbár erdőirtást ellenző civil összefogás, amely látványosan ölt egyre jelentősebb méretet. Az, hogy országos viszonylatban is központi, kényes és kényelmetlen kérdéssé vált a törvénytelen favágásokból is hasznot húzó osztrák fafeldolgozó ügye, a hangjukat hallató civil, környezetvédelmi szervezeteknek köszönhető. Azoknak, akik nem hunyászkodtak meg és nem hunytak szemet, akik esetenként testi ép­ségüket kockáztatva kiderítették, a Holzindustrie Schweig­hofer attól sem riad vissza, hogy akár a Retyezát Nemzeti Parkból törvénytelenül kivágott fát is felvásárolja. Hogy német nyelvterületen erről cikkezik a sajtó, hogy egyre több városban, de az országhatáron túl is kifogásolják a mértéktelen erdőirtást, az elkötelezett, nem lefizethető, nem megfélemlíthető civil szervezetek képviselőinek köszönhető. Azoknak a pár éve még magányos harcosoknak, akik szembefordultak a hatalmi, a hivatali és a beruházói arroganciával. Hiszen például a sepsiszentgyörgyi Toró Attila is egyedül próbált érvelni a mosollyal és kürtőskaláccsal fogadott befektető ellen a 2013 szeptemberében Rétyen tartott, közmeghallgatásnak csúfolt színjátékon, ám ma már Sepsiszent­györ­gyön is több százan, ezren tüntetnek az osztrák áldás ellen. Bizonyítván egyben azt, hogy nem mindenki lekenyerezhető, illetve hogy hosszú távú érdekeink fonto­sabbak megvásárolt agitátorok önös céljainál.
Ma újra tüntetésre, tiltakozásra szólítanak. Sze­rencsénkre, nem csak Háromszéken, Sepsiszent­györgyön, hanem az ország nagyvárosaiban is, ahol a közösségi oldalaknak is köszönhetően egyre többen – jobbára fiatalok – határozottan mondják: elég volt, nem kérünk az efféle kizsákmányolásból. Nem maradtunk magunkra, egyre többen és határozottabban foglalnak állást egy olyan ügyben, amelynek visszásságát két évvel ezelőtt még csak sejteni lehetett, ám napjainkra egyre egyértelműbbé válik: történelmi tévedés az osztrák faipari beruházás Háromszékre telepítése.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 1231
szavazógép
2015-05-16: Közélet - :

Mentenék Bálványosvár romjait

Ahhoz, hogy a torjai önkormányzat pályázni tudjon Bálványosvár romjainak konzerválására, telekkönyveztetni kellett. Ezt a műveletet támadta meg és perrel fenyegetőzik a Romsilva állami erdészet, mivel a várrom a területükön található, ám a telekkönyveztetés az ő engedélyük és tudomásuk nélkül történt. Daragus Attila, Torja polgármestere arról számolt be, hogy sikeresen pályáztak a bukaresti kulturális és örökségvédelmi minisztériumnál a műemlék konzerválási tervének elkészítésére, idén pedig a kivitelezésre nyújtanak be támogatási kérelmet. A pereskedés tovább nyújtja az amúgy is megkésett mentési munkálatokat – hangsúlyozta Daragus Attila, aki nem érti, mi köze a romokhoz az állami erdészetnek.  (iochom)
2015-05-16: Közélet - Váry O. Péter:

A ruha változik, a test marad (Atelier Nemzetközi Színházi Fesztivál)

Olyan az immár 22. kiadásához érkezett Atelier Nemzetközi Színházi Fesztivál, mint az ember: ruháját váltja, de ugyanarra a testre ölti fel mindig – jellemezte Radu Macrinici az általa kitalált és éltetett színházi fesztivált, utalva arra, hogy ma is aszerint válogatják az előadásokat, mint 1992-es indításakor: a folyamatosan megújuló színházi világban mindig az útkeresést, a talán meggyökerező, talán feledésbe merülő kísérletezést előtérbe helyező szemle az Atelier.