Farkas Réka
Jó ideje kiderült, az Európai Uniótól nem nagyon remélhetünk támogatást autonómiaharcunkban, a kisebbségi jogok érvényesítésében, bővítésében, de vajon segít-e, ha ilyen téren állásfoglalást ad ki, támogatásáról biztosít az európai kisebbségek ernyőszervezete, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN)? Áttörést hozhat, lebonthatja a közöny falát, ha az államok látják, a területükön kisebbségben élő nemzeti közösségek határozottan kiállnak a romániai, a szlovákiai magyarság mellett?
Mint ördög a tömjénfüsttől, úgy tartanak a téma napirendre kerülésétől az európai államok, jó néhányban jelentős számú kisebbség él, hol jobban, hol kevésbé rendezett helyzetben. Inkább félresöprik a kérdést, ki-ki oldja meg otthon, ahogy tudja, közös, általános érvényű, minimális szabályozásról hallani sem akarnak. Félelem és közöny egyaránt magyarázza, hogy a témáról még egy közmeghallgatást is nehéz kicsikarni az Európai Parlamentben, az Európai Bizottság pedig a véleménynyilvánítás legdemokratikusabb formáját, az aláírásgyűjtést sem hajlandó jóváhagyni. Elbíbelődnek napokon, heteken át kevéssé fontos kérdésekkel, agyonszabályozzák életünk számos mozzanatát, de ezzel az igen jelentős üggyel nem foglalkoznak. Pedig Európának több mint 90 millió őshonos polgára él kisebbségben, van, ahol elfogadható körülmények közt, máshol folyamatos harcban, küzdelemben a megmaradásért. Hiába bizonyult a többség–kisebbség viszonyának rendezésében jól járható útnak számos országban az autonómia, sokan még mindig rettegnek tőle, az elszakadás előszobájaként állítják be.
Nincs ez másképp Romániában sem, az autonómiaellenes propaganda sikerességét tükrözi a múlt héten nyilvánosságra került közvélemény-kutatás, amelyből kiderült, az ország lakosságának 80 százaléka elfogadhatatlannak tartja, hogy a magyarok lakta területek autonómiát kapjanak. Több mint tíz éve szerepel napirenden a kérdés, azóta magyarázzuk, hogy nem a románság ellenében, csupán megmaradásunkért lenne szükséges az önrendelkezés – de alig 7–8 százalékuk hajlandó megérteni, elfogadni.
Az európai kisebbségben élő közösségek kiálltak mellettünk, megerősítették, támogatják törekvéseinket. A közös hang, 90 millió polgár képviseletének állásfoglalása talán eljut Európa vezetőinek füléig, és elismerik, rendezetlen, akut kérdésről van szó, az elhallgatás csak elfödi, növeli a bajt. És ha az EU változtat közönyös, elutasító álláspontján, Románia is kénytelen lesz ehhez igazodni. Első lépésként retorikáján kell módosítania, hogy polgárainak ne pár százaléka, de legalább fele megértse, nem lesznek kevesebbek, ha engedik, a magyarság maga döntsön saját ügyeiről. Addig szövetségeseket kell találnunk, és velük együtt, de külön is mondani, mondani, mondani...
