Ahogy a világban zajló társadalmi, szociális, gazdasági, politikai folyamatok közepette kiszolgáltatottságunk és bizonytalanságérzetünk egyre nő, úgy válik mind fontosabbá életünkben a lelki egyensúly, a vallás, az egészséges életmódra, pozitív gondolkodásra törekvés. Tudjuk, valós problémáink nagy része lelki eredetű, de ezek felkutatásában gyakran tévutakra kalandozunk, zsákutcákba tévedünk, egyre távolabb kerülve a valós megoldásoktól.
Az egyénre figyelő tudományágak között – talán azért, mert jelentős gyakorlati eredményeket mutat fel – egyre ismertebbé és elismertebbé válik a mentálhigiéné. A budapesti Károli Gáspár Református Egyetem tizenkét éve indította útjára Illyefalván mentálhigiénés szakirányú képzését, melyet olyan elismert személyiségek neve fémjelez, mint Buda Béla, Bagdy Emőke, Grezsa Ferenc… A képzésről és a tájainkon egyre gyakrabban emlegetett tudományágról hiánypótló beszélgetések mentén próbálunk képet alkotni.
Mi a lelki egészségvédelem?
„A mentálhigiéné vagy lelki egészségvédelem fogalma és kérdésköre először az Egyesült Államokban körvonalazódott, ahonnan dr. Buda Béla professzor hozta el Magyarországra, őt tartjuk a magyar mentálhigiéné atyjának” – mondja Kondor Ágota, a Székely Mikó Kollégium igazgatónője, aki a 2005 óta működő Erdélyi Magyar Mentálhigiénés Társaság jelenlegi elnöke. Kondor Ágota szerint, ha megvizsgáljuk a magyar ember lelkiállapotáról szóló statisztikákat, például Kopp Mária felméréseit, megértjük, hogy miért kezdtek el ezzel foglalkozni a szakemberek. A lakosság körében végzett vizsgálatok alapján kiderült, hogy Magyarországon az emberek 21 százaléka küszködik vagy küzdött valamilyen neurotikus problémával, ha ehhez hozzászámoljuk azokat is, akik még nem jártak orvosnál, nem kerültek be a statisztikába, hanem valamilyen nem megfelelő módszerrel – például alkohollal vagy kábítószerrel – próbálják megoldani gondjaikat, akkor beláthatjuk, hogy tényleg szükség van a segítségre. A mentálhigiéné elsősorban a megelőzésre helyezi a hangsúlyt, csak másodlagos és harmadlagos feladatának tekinti a már kialakult betegségek gyógyítását vagy a gyógyult emberek integrálását a társadalomba.
– Tehát nem ezotéria, agymosás vagy valami szekta a mentálhigiéné – hangsúlyozza Kondor Ágota –, hanem egy nagyon egzakt határtudomány, amely magában foglalja többek között a társadalomszociológiát, a pszichológiát, a pedagógiát, és elsősorban olyan segítő szándékú szakértőknek szól, akik emberekkel foglalkoznak, mint például a pszichológus, pedagógus, lelkész vagy akár az orvos. A mentálhigiéné az alapképzettségen túl többlettechnikát, ismerethalmazt, készséghalmazt jelent, amelyek birtokában könnyebben megtalálják és kezelik a problémás eseteket. Ez a végzettség tehát nem önálló szakma, hanem egy szemléletmód, mely hatékonyabbá teszi az alap szakmai tevékenységet.
Azáltal, hogy nyitottak és segítőkészek, a segítségre szorulók megtalálják őket, mondja Kondor Ágota, persze mindemellett egyesületeknél, alapítványoknál is tevékenykednek, ahol célirányosan szólítanak meg egy-egy problémás társadalmi közeget, csoportot.
A képzésről
A budapesti Károli Gáspár Református Egyetem az illyefalvi Keresztyén Ifjúsági és Diakóniai Alapítvánnyal (KIDA) közösen működteti Illyefalván a mentálhigiénés képzést Kató Ibolya kezdeményezésére, aki nyolc éven át az Erdélyi Magyar Mentálhigiénés Társaság elnöke volt, és aki annak idején maga kereste meg a budapesti tanárokat, többek között az akkori tanszékvezetőt, a nagy szakmai elismerésnek örvendő Dr. Bagdy Emőkét és Dr. Grezsa Ferencet, aki máig szakvezetője a kihelyezett tagozatnak.
Kató Ibolya így vall a kezdetekről:
– A 90-es évek elején, magyarországi kollégáinknak köszönhetően – akik nem feledték el, hogy a határon túl is élnek magyar ajkú pszichológusok, és akiknek a változások utáni első gondolata a közös nyelvünk és szakmánk ápolásának segítése volt – nagyon sok szakmai konferencián, továbbképzésen, előadó körúton vehettem részt, ami a Ceauşescu-korszak szorítása után olyan volt számomra, mint kenyér az éhezőnek. Egy Szombathelyen tartott szakmai rendezvényen fogalmazódott meg bennem, hogy alkalomadtán meg kellene honosítani Erdélyben a mentálhigiénés képzést, mely akkor még teljesen ismeretlen volt a hazai szakmai körökben. Azért tartottam és tartom nagyon hasznosnak a mentálhigiénés szemléletmódot, mert ezáltal bizonyítottan mérsékelhetőek, megelőzhetőek az ember lelki problémái, javul az életminőség, könnyebbé válik a lelki egészség fenntartása és fejlesztése.
Kató Ibolyának tíz évet kellett várnia álma megvalósulására, akkor fejeződött be az intézményépítés Illyefalván, lehetővé vált, hogy megfelelő helyet tudjanak biztosítani az egyetemi oktatási képzésnek. Az indulás legfontosabb feladataiként a képzéshez szükséges anyagi források biztosítását és a megfelelő tanári kar kiválasztását nevezte meg, hozzátéve, hogy az utóbbi kapcsán fontos szerepet játszott az erdélyi lét iránti elköteleződés is.
2002 novemberében indult a képzés, melyre egyetemi vagy főiskolai oklevéllel és legalább hároméves szakmai gyakorlattal rendelkező, Erdélyben élő és dolgozó diplomások jelentkezhetnek. Jelenleg a hatodik évfolyam képzése folyik, 175 hallgató végzett már. Az 520 órás képzés az illyefalvi KIDA alapítványnál zajlik, mely intézmény a Károli Gáspár Református Egyetem konzultációs központjaként működik, a záródolgozatok megvédése Budapesten történik. Mivel nagyon nehéz lett volna évtizedeken át külföldi tanárokkal taníttatni, a szervezők fontosnak tartották, hogy kiképezzenek egy hazai stábot, akik szupervizori felügyelet alatt képezik az eljövendő nemzedékeket. A diplomákat Bukarest is elismeri, a tanügyiek például 120 kreditpontot kapnak a képzés elvégzése után.
Kató Ibolya szerint a cél az lenne, hogy a képzés után szakmai közösségek alakuljanak, amelyeknek tagjai összetartoznak, szolidárisak, segítik egymás munkáját. „Mi is tarthatna meg minket a közép-kelet-európai gazdasági és erkölcsi válságok közepette, ha nem az együvé tartozás élménye?” – összegzi gondolatait, majd örömmel újságolja, hogy létrejött a Buda Béla Mentálhigiénés Forrásközpont több száz taggal, amelynek célja közelebb hozni egymáshoz a Kárpát-medence mentálhigiénés szakembereit, információkkal, szakmai támogatással ellátni mindenkit, aki erre igényt tart.
Mentálhigiéné a gyakorlatban
– A krízisintervencióra is képeztek bennünket, ezért bárki megkereshet minket, aki valamilyen élethelyzetből fakadóan válságba jutott – mondja Kondor Ágota –, ha egy eset meghaladja a szakmai kompetenciánkat, átadjuk a leghozzáértőbbnek, hiszen egész Erdélyre kiterjedő szervezett hálózatban dolgozunk. Azok is megkereshetnek, akiknek kisebb elakadás van az életükben, olyan helyzetbe kerültek – például válás, gyász, munkahelyi, kapcsolati problémák –, amit nem tudnak egyedül megoldani. Elsősorban egészséges emberekkel foglalkozunk, ha komolyabb esettel vagy beteg emberrel találkozunk, azt orvoshoz, pszichológushoz, pszichiáterhez irányítjuk.
A képzésnek van egy 150 órás önismereti része is, mely azért szükséges, mert a végzettek saját személyiségükkel dolgoznak, tehát lelkileg valamelyest egészségesnek kell lenniük. Kondor Ágota szerint nem lehet tökéletes minden mentálhigiénés szakember lelkiállapota; fontos, hogy felismerjék, ha személyesen érintettek egy bizonyos témában, nem biztos, hogy tudnak segíteni a hasonló gondokkal küszködőknek. A már kigyógyultak viszont kitűnően tudnak segíteni, például a drogprevencióban azok munkája a leghatékonyabb, akik egykor maguk is drogfüggők voltak. Fontos a szupervízió, ahol a szakemberek is segítséget kaphatnak elakadásaikban, ezt esetmegbeszélő csoportnak nevezik.
A mentálhigiénés szakemberek, mindennapi munkájukon túl, különböző egyesületeket, programokat is működtetnek, többek között van telefonos és internetes lelki segélyszolgálat, krízisközpont, gyászcsoport, szenvedélybetegek csoportja, mondókázó csoport, szülők iskolája; a rákbetegek egyesülete és a fiatalokért létrehozott Esély Egyesület is ennek jegyében végzi munkáját. Tervek szerint az Erdélyi Magyar Mentálhigiénés Társaság honlapján nemsokára feltüntetik minden szakember nevét és elérhetőségét, hogy a rászorulók számára egyértelmű legyen, kihez fordulhatnak segítségért.
Kondor Ágotától azt is megtudtuk, ha egy kezdeményezés nem az elképzelésüknek megfelelően alakul, kiértékelik a történteket, megkeresik a problémák okát és a lehetséges megoldásokat, utána pedig újrakezdik a projektet.
– Az igazi eredményeket azonban nem lehet felmérni, mert ha például az iskolában dolgozom egy csoport gyerekkel, csak az ő személyiségük változásait látom, azt nem, hogy ez a fejlődés otthon a családjukban milyen pozitív változásokat indukál. Azt tudjuk, hogy indukál, de ez már kívül esik a mérhetőségi területünkön. Ettől csodaszép egy mentálhigiénés projekt, hogy mint amikor egy követ bedobunk a tóba, és elkezd gyűrűzni, úgy gyűrűznek egyre tovább és tovább a pozitív eredmények. Én azt gondolom, hogy az erdélyi magyar társadalomban nagy szükség van ilyen pozitív hullámokra – mondja Kondor Ágota.
Mentálhigiéné és pszichológia
– A mentálhigiéné egy picit több és kevesebb is, mint a pszichológia – jelenti ki Pálfy Aliz pszichológus, mentálhigiénés segítő szakember, a Mikes Kelemen Líceum tanácsadó tanára arra a kérdésre, hogy miben tud újat nyújtani egy pszichológusnak a mentálhigiéné. – A mentálhigiéné nagyon sok ágazatot foglal magában, rengeteg kutatást, információt hasznosít a pszichológia területéről is. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a mentálhigiéné egy interdiszciplináris tudomány. Az egyetemek általában egymástól függetlenül kezelik, tanítják a pedagógiát, pszichológiát, szociológiát stb., és nem segítenek megtalálni ezek között a kapcsolódási pontokat. A mentálhigiéné egyik nagy érdeme, hogy lehetővé teszi a humán tárgyak találkozását, és ezáltal a problémákra való jobb rálátást. A csoportokban, az esetek feldolgozásánál rengeteg hasznos dolgot tanulnak egymástól a különböző szakmákban dolgozó emberek.
Pálfy Aliz szerint a mentálhigiéné másik fontos hozadéka, hogy a humán területen végzett szakembereknek minimális pszichológiai alaptudást ad, ami nagyon fontos az emberekkel való bánásmódban a hétköznapokban. Ezenkívül segít elsajátítani olyan kommunikációs technikákat, melyek nemcsak a szakmai életben, hanem a magánéletben, a családon belül is alkalmazhatóak. Mivel minden ember mögött egy család áll, és mivel rengeteg probléma okát itt fedezhetjük fel, a mentálhigiéné kiemelt figyelmet fordít a családra.
A mentálhigiéné tehát bizonyos értelemben a pozitív szemléletű mindennapi életre nevel.
– Mindig is éreztem, de a mentálhigiéné tudatosította bennem – vallja Pálfy Aliz –, hogy minden ember képes a fejlődésre, és hogy a nem elfogadható cselekedeteket nem kell feltétlenül azonosítani magával az emberrel. Attól függetlenül, hogy a cselekedeteivel nem értek egyet, magát az embert elfogadhatom és szerethetem. A rogersi elfogadás kérdése hatalmas megerősítés és támpont volt abban, ahogy elkezdtem viszonyulni a szakmámhoz, korábbi szerteágazó érzeteimből egyszer csak összeállt egy egységes szemléletmód.
Pedagógusok, gyógypedagógusok, szociális munkások, pszichológusok, lelkészek, orvosok, médiában dolgozók és jogászok is vannak a mentálhigiénés szakemberek között, és minél tágabb a kör, annál nagyobb eredménye lesz a munkának. Pálfy Aliz egyik nagy vágya, hogy a mentálhigiénés szakemberek által létrehozott segítő szervezeteket sikerüljön egy nagy közös egésszé formálni, ezáltal megteremtve a lehetőségét a hatékonyabb közös munkának.
