Jól példázza a Ponta-kormány működését a nemrég kinevezett pénzügyminiszter, Eugen Teodorovici: tele van ötletekkel, ezeket nagy dérrel-dúrral világgá is kiabálja, némelyik alkalmazását ki is erőlteti, hogy aztán pár nap után kiderüljön, nem életképes a javaslat, kénytelenek visszatáncolni.
Ez történt a borravalók megadóztatásával, hiába kongatták sokan a vészharangot, sürgősségi kormányrendelettel hitelesítette javaslatát a kabinet. Alig néhány napra volt szükség, hogy az üzletek, vendéglők falára kikerüljön a Borravalót nem fogadunk el tábla, a pizzafutár riadtan tiltakozzék a nála hagyott apró ellen, és az ügyesebbek bevezessék az adománydobozt, így egyszerűsítve a könyvelési, számlázási bonyodalmakat. Egyértelmű volt ugyanis, többe kerül az egész hercehurca, mint amennyit a kis plusz hozna a konyhára. Mire nyugodtan hátradőlt volna a főfinánc, hogy íme, visszaszorította a nagy román adócsalást, visszakoznia kellett, kiderült: a helyzet tarthatatlan. Pedig hányan jelezték: sok kicsi sokra megy ugyan, de a lejmilliók nem a pincérek zsebén és az üzletekben hátrahagyott banikban úsznak el, hanem például a konstancai kikötőben, a Bukarest határában törvénytelenül működő nagy lerakatokban, ahol még hírből sem ismerik a számlát.
Nem Teodorovici javaslata volt a nyugtalottó, hanem azóta házi őrizetben sínylődő elődjéé, ám erről is kiderült az első próbánál: nagy vicc csupán, a sok apró nyeremény nem elég ösztönző. Változtatni kellett hát, s jött Teodorovici újabb ötletelése, többszörös húzásról, adóleírási lehetőségről, végül az első változat győzött, s most leshetjük, a következő sorsolás után milyen újabb buktatókra derül fény, hisz egyértelmű, a pár nap alatt összehozott változat pont olyan kósza elgondolás, mint az előző.
Úgy tűnik, nagyon ráért mostanáig Románia fő pénzügyi felelőse – talán ezzel magyarázhatóak abszurd javaslatai –, most azonban lesz dolga, valahonnan ki kell gazdálkodnia a képviselőházban megemelt gyermekpénz fedezetét. Romániában szégyenletesen kevés, 2007 óta 42 lej a kiskorúaknak járó havi juttatás, és úgy tűnik, megkétszerezésére az igen rossz hírűvé vált honatyák sem tudtak nemet mondani. Csakhogy a fedezetet, az évi majd kétmilliárd lejt a kormánynak kell előteremtenie. Leshetjük hát, milyen újabb ötletekkel, várhatóan adóemeléssel, áll most elő Eugen Teodorovici, hogy befoltozza a politikusok szabta lyukat. Vagy elfelejtik alkalmazni a frissen megszavazott jogszabályt, akár egykor a tanárok fizetésének megduplázásáról szólót?