Baróton született 1934. október 28-án nagy katolikus családban, és már kilencévesen elveszítette édesapját. Ezután került Székelyudvarhelyre a római katolikus plébánia ösztöndíjasaként, egyházi pályára szánták. Miután megszűnt Udvarhelyen az egyházi oktatás, a Fémipari Líceumba felvételizett, elektrotechnikát végzett, húszévesen már egész tartomány energiaellátásáért felelt, de akkor másfajta pálya nyílt előtte: a teljesítménysport.
A sporttal Székelyudvarhelyen ismerkedett, akkoriban a nagypályás kézilabda divatozott, majd Brassóba, egyúttal az atlétika vonzáskörébe került: magasugró és súlylökő is volt egy időben. Mindig szívesen emlékezett Újsághy Gábor volt sporttanárára.
A bákói energiakombinátban dolgozott diszpécserként, amikor röplabdásként részt vett az A-osztályért kiírt selejtező tornán, s a Bukaresti Dinamo mestere, Gicu Con­stan­tinescu meglátta, így került a Dinamóhoz, a fővárosba 1954. október 12-én. Október végén már bekerült a röplabda-válogatottba. November 7-én, a hagyományos francia–román meccsen még nem volt szó arról, hogy a csapatba kerül, de a zászlót már a szálfatermetű Derzsi Ede vitte, és attól kezdve 15 évig válogatott volt, 1969-ig.
Derzsi Ede kiemelkedőbb röplabdás eredményei:
1955: Európa-bajnokság, Bukarest, II. hely; 1956: Világbajnokság, Párizs, II. hely; 1957: Szófia, Universiade, arany; 1958: Or­szágos bajnokság, Bukarest, I. hely; 1958: Európa-bajnokság, Prága, II. hely; 1960: Világbajnokság, Rio de Janeiro, III. hely; 1961: Universiade, Torinó, arany; 1962: Világbajnokság, Moszkva, III. hely; 1963: Európa-bajnokság, Bukarest, I. hely; 1964: Olimpia, Tokió, IV. hely; 1966: BEK, I. hely; 1966: Világbajnokság, Prága, III. hely; 1967: BEK, I. hely; 1968: BEK, II. hely.
1969-ben, 36 évesen elkerült Francia­or­szág­ba edzőjátékosnak a Sete Arago-hoz, 1973-ban szegődött a Brassói Dinamóhoz, annak technikai vezetője és alelnöke lett, és ott dolgozott egészen 1988-as nyugdíjazásáig.
Isten nyugtassa! (w)