Igaz, hogy ezt a példát látjuk. Ha egy államfő (aki egy normális országban köztiszteletben álló személyiség marad mandátuma lejárta után is) televíziós veszekedőműsorokban a legnagyobb lazasággal csinál bolondot már nem csupán ellenfeleiből, hanem saját magából is, a parla­ment holmi gyülevész bűnbandaként viselkedik, és sze­repét az önérdekek érvényesítésében látja – a választókkal szemben, akik elég botorul rájuk szavaztak –, a kor­mány pedig felkészületlen dilettánsok ide-oda kapkodó társaságának tűnik, amely inkább növeli, mintsem csil­la­pítja a pánikot, akkor nem csoda, ha a szédült polgárok plety­kába menekülnek. Ez legalább emberi, és segít levezetni az indulatokat. És hát mindenütt ez megy. Furcsa is, hogy az új államfő nem kér ebből a jól fűszerezett levesből – úgysem tud változtatni a balkáni kiskirályok szemléletén. Kicsit ugyan rájuk ijesztett, amikor megválasztották, de már túl vannak rajta. És ott folytatják, ahol abbahagyták...
Most – a külső figyelmeztetések és hangzatos belső ígéretek ellenére – azon ügyködnek, hogy könnyítsenek a büntető eljárási és az összeférhetetlenségi szabályokon, de váratlanul kiderült, hogy elkeveredtek a tervezetek. Kettő is átment a képviselőházon „tévedésből” (mert előbb a szenátusnál kellett volna megvitatni ezeket), és a jogi szakbizottságtól várják a helyzet tisztázását, de ott sem találják a jogszabályokat – ja, az alsóház székhelyéül szolgáló „őrült cukrász rémálma”, Ceauşescu grandomániás palotája igen nagy és zegzugos, könnyű eltévedni benne –, miközben a másik ház, a szenátus jogi bizottsága Dan Şova papírjait tologatja. Az ifjú, de sáros szociáldemokrata politikus már nyert két hónapnyi haladékot – az akkori, vitatott szavazás előtt valami csodatevő olajjal is megkente az egyik kolléganő, akit valószínűleg nem ezért küldtek oda –, és még egy hetet biztosan kap. Reménykedhetünk abban, hogy csak ideig-óráig sikerül ezeket az ügyeket halogatni, de ezalatt sem a fontos kérdésekkel foglalkoznak. A főügyész leváltására irányuló szándék sem az, és nem is tartozik a törvényhozásra, de ezen a szinten csak a munkával nem szennyezik be a kezüket, egy-két elterelő manővertől nem riadnak vissza. Mocskol­nak tovább...