S hogy mennyire létezik, azt éppen a panasz jogos volta bizonyítja, több száz ember, sok-sok gazda felháborodása amiatt, hogy bár igazuk nyilvánvaló, a mesterségesen összekuszált szálakat minden kampányígéret és ámítás dacára évek óta nem tudták az egymásra mutogató szervek kibogozni. A pákéiak szerint erős a gyanú, hogy az ügybuzgalom hiánya a kifárasztásra utazók részéről szándékos huzavonát takar. Az üti Páké Barátost közmondás esetükben ugyanis legfeljebb fordítva, ha áll.

A legelő története

Pákénak nem volt mindig közlegelője, rendkívül érdekes, ahogy a 20. század elején egy élni akaró közösség úgy döntött, azt is teremt magának. Telekkönyvi fedezete van Toró minden szavának:

— A faluban, mely akkor községként szerepelt, 1900-tól folyt le a tagosítás, s a népek visszahagytak a saját tulajdonukból, hogy legyen községi legelőnk is. Kinek, hogy volt, ki tíz árral, ki hússzal, ki többel járult hozzá, felajánlották a közösségnek, pontosan megvan az adakozók névjegyzéke. Végül 1904-ben telekkönyveztették az új, 37 hektáros birtoktestet Páké község nevére.

A falu azóta községi rangját elvesztette, ma Barátoshoz tartozik, de valóban botrányos és sajátosan bürokrata észjárásra vall, hogy ezen a címen vonja valaki kétségbe a pákéiak fellépésének jogosságát. Márpedig ilyen kísérlet, mint a fenti példa is bizonyítja, igenis történt, nem is egyszer. Toró Jenő folytatja:

— És megvolt a pákéi legelő 1904-től egészen 2003-ig. A kollektív idején nem engedték az egészet használni, de amennyire szükség volt, azon az emberek legeltettek, a többit használta a téesz. 1990-ben visszajött a legelő a faluhoz, plusz még harminc hektár, amit hozzácsaptak. 2003-ban az akkori polgármester, Szántó István mit csinált, mit nem, új határt húzott, és arra ébredtünk, hogy 16 hektár hiányzik az eredeti 37-ből, tehát nemcsak a 30 hektárt vették vissza, hanem annál jóval többet. Azon vettük észre magunkat, hogy a legelő olyan kicsike lett. Hát ez hogy létezik? Akkor felment valaki, kivette a papírt, és kisült, 21 hektárt hagytak meg a 37-ből. A polgármester arra hivatkozott, hogy az új földtörvény arra kötelezi, adja ki a tíz hektár feletti részeket is az embereknek, és ezért kiosztja a mi legelőnkből lecsípett 16 hektárt is. Mikor 2000-ben megjött a törvény, hogy telekkönyv szerint kell kiosztani, akkor ők nekifogtak, és nemhogy kiadták volna, hanem levágtak a telekkönyvi jussból. Egyiknek van törvény, s a másiknak nincs?

Ördög József tanácstag volt a kérdéses időszakban, akkor Pákét hárman képviselték a tanácsban, emlékszik, hogyan folyt le a kérdéses ülés, utólag tisztázta maga előtt, mi is történhetett valójában:

— Akkor hárman voltunk az önkormányzatban, Barti, Szabó Mózsi és én. Tényleg megszavaztuk, hogy a pákéi legelőhöz hozzácsapott 30 hektárt kiosszák, de szó sem volt arról, hogy a mienkből is leszakítanak 16 hektárt. A 30 hektárral semmi gond, egyetértettünk, de másról szó sem volt.

— Úgy gondolja, meghamisították utólag a határozatot?

— Mi aztán írtunk is egy papírt, hogy szó sem volt a 16 hektár kiosztásáról, csak a 30-ról. A dolog úgy folyt, hogy mindig felolvasták a gyűlés elején, mit adtak le a prefektúrára abból, amit az azelőtti hónapi gyűlésen jóváhagytunk a földigénylések közül. S azt mondja Istvánka, ne húzzuk az időt, beleegyezünk-e abba, hogy nem olvassa fel, mit végeztünk a múltkor. Mondtuk, igen. Pont akkor történt ez. 2002. november 12-én talán. Én nyolc évig voltam tanácstag, s benn voltam a földosztó bizottságban is. De mikor ezt a területet kimérték, akkor nem hívtak oda. Pedig igazság szerint ott kellett volna lennem. Akkor hamarabb rájöttünk volna, mi történt. Később, mikor csordába hajtottam, akkor vettem észre, hogy a legelőt megcsonkították. A földosztó bizottság nélkül adta ki a területet az alelnök s a nagy elnök.

Mutatja a volt tanácstagok által aláírt nyilatkozatot, amelyben tiltakoznak az ellen, hogy egyetértettek volna a 16 hektár leszakításával. Ha tehát az ülés jegyzőkönyve azt tartalmazza, az csak hamis lehet. A panaszosok szerint a tizenhat hektáron barátosiaknak és kovásznaiaknak mértek földet, s a volt polgármester körül érdekszövetség alakult.

Kampányígéret és per

A pákéi legelő ügye kampánytéma lett a 2004-es választásokon.

— Kerestély Csaba, az új polgármester és földosztó bizottsági elnök így kampányolt: a házakhoz eljött, hogy a legelőt elintézi, ha ő lesz a polgármester. Idén jár le a mandátuma, s helyben topogunk, legelőnk még nincs.

Tanulságos történet a peré is, amit a kilátástalan helyzetből kiutat kereső pákéiak indítottak, látva, hogy a kampányígéretekből nem lesz semmi. Fordultak különben közben a minisztériumhoz, a prefektúrához is, mindenünnen az jött vissza, találják meg helyben a megoldást. ,,A minisztériumból visszajött az utasítás a megyéhez, hogy szolgáljanak ki, mert a legelőhöz jogunk van."

— Ki perel kit?

— A falu, ez az ötven ember az önkormányzatot. Előre beadtuk a kérést a polgármesteri hivatal ellen, s akkor visszadobták, hogy személyre szóló kell. S akkor bepereltük a földosztó bizottság elnökét, a tanácselnököt, a polgármestert. Az elődje, az most is ott van, s biztosan az ő keze is benne van abban, hogy minden egy helyben topog. Az ő rokonai vannak benne a bizottságban. Pákét egyetlen ember képviseli, ő hiába nem írja alá, egyedül nem megy semmire. Még egy papírt nem adott a polgármester, eleget kértük, de nem adott.

A per, amit a helyhatóság ellen indítottak, lefolyásában külön történet:

— 2007 augusztusában adtuk be a kézdivásárhelyi bíróságra, azóta öt tárgyalás volt, de mindig csak napolták tovább. Az első tárgyalásra a községi jogtanácsosnő hozott egy átiratot, ideadta, tanulmányozzuk. A harmadikon azt kérdezték, van-e felhatalmazásunk a közjegyzőtől. Hát nem volt, csak a listánk, akik nevében felléptünk. Azt mondja: N-aveţi împuternicire, nu mai discutăm nimic! Hogy amíg nem szerezzük be, nem folytatja. Egymilliót fizettünk a kovásznai közjegyzőnek, hogy csinálja meg. Bevittük az embereket Kovásznára, hogy írják alá, mert személyesen jelen kell lenni. Nagy nehézséggel meggyőztük a bácsikákat, akik amúgy is félnek a törvényszéktől, de belátták, a legelőre szükség van. Na, azt leadtuk. A negyedik tárgyaláson nem jelent meg a jogtanácsosnő, akkor engedtek minket szóhoz jutni, s most az ötödiken, február 5-én. A bírónőnek mind az volt a javaslata, hogy fogadjunk jogászt, mert nem tudjuk magunkat képviselni. De a jogász is csak a törvényt érvényesíti, s nekünk napnál világosabb, hogy igazunk van. Amit eleibe adunk, a bíró csak tud abból dolgozni, nem? A kilencmilliót, ami az ügyvédfogadáshoz kellene — mert ilyenkor a hektárszámból kiindulva szabják meg a díjat —, nehéz egy faluban összeszedni, nincs az embereknek pénze. Na de azt mondja a bírónő az első tárgyaláson, igazunk van, jogosak vagyunk a legelőhöz, és az ötödik tárgyaláson mégis felfüggesztette a pert, a tanácstól és a prefektúrától kell még papírokat vinnünk.

Szavaiból azt veszem ki, tulajdonképpen a tanács és a megyei földosztó bizottság egyezségétől várja a bíróság a megoldást, addig szüneteltetik a tárgyalásokat. A bíróság másik sugallatát, hogy egyenként pereljék be azokat, akiknek az elkobzott területre szólóan már birtoklevelük van, nem tartják szerencsésnek, érthető okokból, amolyan kisiklató manőverre gyanakszanak. A birtokleveleket annak kellene visszavonnia, aki kiadta őket, a helyi és megyei bizottságnak.

Még egy valóban érdekes körülményre derül fény:

— Tavasszal elvették a földet, és erre a területre júliusban már a birtoklevelek ki voltak adva. Mikor pedig vannak még olyanok a faluban, akik 1995-től jogos földtulajdonosok, de birtoklevelük még nincs. Ezek viszont egykettőre megkapták. Sok elismerten jogos igénylő pedig a kárpótlási listára került.

Ismerjük el, sok az enyhén szólva furcsa elem a történetben, lássuk, mit szólnak hozzá a községházán.

Megoldási kísérlet

Kerestély Csaba barátosi polgármester eszes ember, azt is tudja, hogyan kell az újságíróval beszélni. Nem sokat köntörfalaz, azzal kezdi, az embereknek igazuk van, ,,telekkönyves legelő" az övék, tulajdonjoguk tehát kétségbevonhatatlan. ,,Szent." Azzal is tisztában van, a falunak kell a legelő, az emberek a tejből pénzelnek, a mai pénzszűke világban ez nekik többszörösen fontos. A prefektúra azt mondja, nem kellett volna a birtokleveleket kiadni. Elismeri, hogy azokat rögtön kiosztották, ez tehát valakiknek sürgős volt. De két pákéi jelen volt a gyűlésen, amelyen a dolgot elrontották (erről láttuk, a pákéiak hogyan vélekednek). Nehéz törvényes úton helyrehozni, amit elrontottak, de ő hangsúlyozza: az alapigazság náluk.

Szavaiból kiderül, amit nem mond, de nyilvánvaló: két tűz közé került. Azt már én teszem hozzá: a politikus ott kezdődik, ahol e helyzetből becsülettel tudja kivágni magát. ,,A helyi bizottság három ülésén sem tudtunk eredményt elérni, májustól augusztusig húzták a dolgot, a tanácsban harcot kellett vívni." A vitatott legelőcsökkentő határozatot visszavonták volna, de a prefektúra 2006. december 4-i átiratában azt nem helyeselte. A prefektúra ma attól fél, a visszavonás precedenst teremtene. (Netán a törvényesség betartására — vagy hogyan kell ezt értelmezni?!) Ezt követően perelték be a pákéiak a tanácsot. A per most áll.

Itt veszi át a szót Morar Edit jogtanácsos. Szavaiból egy meglepő, de talán megoldásnak nevezhető kiút körvonalazódik a kutyaszorítóból. A jogtanácsos nyilván sok munkával végignézte azok visszamagánosítási földbirtokiratait, akiknek a pákéi legelőn újabb parcellákat osztott 2002-ben a ,,bőkezű" barátosi tanács, és érdekes dologra bukkant. Kisült, azok jó része már egyszer kikapta a jussát másutt, s itt most másodszor meg nem érdemelt repetát kért, és kapott. A hol telekkönyvi kivonattal, hol téeszbe lépési nyilatkozattal, hol egyéb iratokkal folyó igényigazolások sok hasonló ellentmondást, manipulációt szültek másutt is. A jogtanácsos szerint ezúton legalább tizenhárom hektár helyzete tisztázható, azt, ha meglesz a hivatalos támogatás, és az igénylések jogtalannak minősíthetőek, a pákéi legelőhöz vissza lehetne csatolni...

A riporter nem jós, csak annyit tehet hozzá, az elkövetkező hetek döntik el, komolyan gondolják-e a helyi és felsőbb hatalom birtokosai, hogy igazat szolgáltatnak Pákénak, vagy hogy újabb kampányfogásról, netán a megoldás n-edik elodázásáról van-e csupán szó.