Háromszéken nem panaszkodhatnak a gazdák az önkormányzatokat, a településeket, a megyét vezető politikum támogatására. A polgármesteri hivatalok, a megyeháza segíti a gazdatalálkozók, állatkiállítások, agrárexpók szervezését.
A megyeháza szövetkezetek létesítését szorgalmazza, de a leghatékonyabb segítség az AgroSic Közösségek Közti Társulás létrehozása volt. A részt vevő települések, a megyeháza anyagi hozzájárulásának köszönhetően, olyan elképzeléseket támogathattak anyagilag, melyek valós, kézzelfogható hasznot hoztak a gazdáknak. Ez mind jó, de nem elégséges.
Az agrártársadalmat érintő döntéseket Bukarestben hozzák. Akit ott képviselnek, az beleszólhat a törvénykezésbe, első kézből értesülhet új jogszabályok bevezetéséről, illetve a mindenhol megtalálható kiskapukról. Az agrárminisztériumban dolgozó, kisebb-nagyobb hatalommal bíró hivatalnokok, tanácsadók, igazgatók, államtitkárok kezében a döntés lehetősége. Ugyanezzel a hatalommal bírnak a parlamentbe választott képviselők, szenátorok. Ők tehetnek arról, hogy szülőföldjük gazdáinak érdekeihez igazítsák a rendeleteket, előírásokat. Ebben a tekintetben Háromszéket árva gyerekként kezelik. Nem tudunk arról, hogy minisztériumi vagy parlamenti szinten valaki szívügyének tekintené, legfontosabb feladataként vállalná fel megyénk gazdaérdekeinek képviseletét.
Ez csak Háromszéken van így. Hargita megye mezőgazdasága például lépésekkel előttünk halad. Van egy Tánczos Barnájuk, aki bejáratos a minisztériumba, s most szenátorként az agrárbizottságban dolgozik. Sok esetben mi még fel sem ébredünk, s a csíki gazdák már élvezik is egy-egy törvényes lehetőség minden előnyét. Maros megyéből Nagy Tamás lehetett az agrártárca államtitkára (igaz, megbízói nem örvendhettek nagyon, amikor korrupció gyanúja merült fel ellene…), Kelemen Attila pedig az unió parlamentjében dolgozhatott a marosi gazdák érdekében (is).
Háromszék miért nem harcol azért, hogy a gazdák érdekeit képviselő hivatalnokokat, mezőgazdasági szakembereket küldhessen Bukarestbe? A jövő évi választási kampány tekintetében igen jó lépés lenne, ha ezen a kérdésen is komolyan gondolkodnának. Olyan képviselőkre lenne szükség, akik belülről ismerik a gazdatársadalom gondjait, akik ott vannak a mezőgazdászok között, akik tartják a kapcsolatot a legkisebb termelőkkel is, akik szívügyüknek tekintik a háromszéki agrártársadalom fellendítését, megerősödését. Ha politikai kapcsolatrendszer, baráti, rokoni, üzleti viszonyok alapján jelölnének ki képviselőt erre a munkára, jobb, ha nem tesznek semmit. Van már elég hitel nélküli, csak a tisztséggel járó előnyökre hajazó aktatologató Bukarestben.
