A szerdai 4–4-es döntetlen után csütörtök este újra megmérkőzött egymással a két csapat, s már az első percek után nyilvánvalóvá vált, hogy most egyik alakulat sem elégszik meg a remivel. Nagy erőbedobással kezdett mindkét együttes, nagyon pörgött a játék, s amíg a székelyek csak egy komolyabb ziccerig jutottak, a magyarok többször veszélyeztették Klein kapuját. A 17. percben zör­gött a hálónk: egy gyors vendégkontra után Öreglaki értékesítette Nagy remek passzát (0–1). A 19. percben Mánya közel állt az egyenlítéshez, ám lövését lábbal védte ki Tóth.
A térfélcserét követően is a magyar válogatott volt a veszélyesebb, és a 21. percben Kleinnek kellett résen lennie Nagy lövésénél. A túloldalon a csereként beállt Varsányi védett nagyot Csoma A. bombájánál. A 24. percben a középpályánál veszítettük el a labdát, s az ellentámadás végén Németh a korábban elfektetett Klein mellett a kapuba lőtt. A válaszra nem kellett sokat várni, hiszen a 25. percben Căşineanu volt eredményes, miután Varsányi rosszul ütötte ki Mánya elemi erővel elsütött bombáját, és a szemfüles felső-háromszéki játékos közelről nem tévedett (1–2). A folytatásban Mánya és Căşineanu veszélyeztetett, majd a 34. percben Nagy megszerezte Magyarország harmadik gólját (1–3). Ezt követően vészkapusos taktikára váltott Jakab Zoltán, és a 36. percben Szőcs fejes góllal szépített (2–3). Véghajrában a kapujuk elé szegeztük a magyarokat, ám nem tudtuk átjátszani a védelmüket, és maradt a 2–3. Szép volt, fiúk!