Nemrégiben Pécsről hazatérőben, Nagyszeben és Brassó között utazva belefutottunk egy néhány perccel korábban történt baleset helyszínébe. A nyílegyenes úton utánfutós furgon és autóbusz ütközött. Az autóbusz 25 utassal az árokban kötött ki. Szanaszét autók, alkatrészek, roncsok.
Egy regiment mentő- és tűzoltóautóval találkoztunk a baleset helyszínét kikerülve. Vajon hányan és hogyan élték túl? Napok óta foglalkoztat ez a baleset és ennek kapcsán a védekező (defenzív) vezetési stílusban szerzett tapasztalataim közreadása. Hiszen mindannyiunknak egy élete van.
Amikor jó néhány évtizeddel ezelőtt vezetni tanultam, az oktatóm a defenzív vezetési stílus elsajátítására helyezte a hangsúlyt. Ma is hallom az alapgondolatát: „Fontosabb figyelni a forgalom résztvevőinek minden lehetséges szabályos és szabálytalan manőverét és az út környezetét, mint a közlekedés szabályainak a betartása.” A tőle tanultakat és a kb. másfél millió kilométer megtétele során összegyűjtött vezetői tapasztalataimat foglalom össze a következőkben.
* Ahhoz, hogy kritikus helyzetben a lehető legjobb hatásfokkal tudjunk vészfékezni, illetve az autót kormányozni, jól kell beállítani a kormány dőlésszögét, valamint a vezetőülés magasságát és kormánytól való távolságát. A függőlegeshez képest enyhén hajlított lábbal vezessünk. A háttámla dőlésszöge akkor megfelelő, ha – a vállunkat a háttámlán tartva – kinyújtott jobb kezünk csuklóját fel tudjuk tenni a kormányív felső részére.
* Vezetés közben tartsuk szemmel az útpadkát, az út szélének a környezetét, hogy ha váratlanul menekülni kell, akkor egy pillanat alatt, rutinszerűen tudjuk választani a legjobb megoldást. Fontos, hogy ilyen esetben ne ütközzünk kemény tárgynak, hogy a mozgási energiánkat a csúszás, gurulás, vízszintes vagy függőleges tengely körüli forgás eméssze fel. Nem kell félni a legelőtől, szántóföldtől, a bukfencezéstől!
* Inkább a felezővonalhoz és ne az út széléhez közelebb vezessünk, hogy legyen mellettünk egy biztonságos „menekülősáv”.
* Ha sötétben vezetünk, akkor a legjobb folyamatosan az út jobb széle felé néznünk, hogy ne vakítsanak el a szembejövő járművek. Sajnos, a fény a tekintetet akaratlanul is vonzza.
* Bizalmatlansággal közelítsünk meg minden olyan helyet, amit nem látunk be, és számoljunk azzal, hogy közlekedési partnerünk valamiért nem tart be valamilyen közlekedési szabályt. (Egyes felmérések szerint minden autóvezető egy és fél, kétóránként teljesen tudattalanul követ el valamilyen szabálysértést.)
* Romániában különösen veszélyesek a beláthatatlan kanyarok, ezért ezek bejáratánál érdemes a sebességet jelentősen csökkenteni, majd, ha a kanyar jól belátható részéhez érünk, akkor újra emelni.
* Mekkora legyen a követési távolság? Mindig akkora, hogy ha az előttünk haladó autó váratlanul frontálisan ütközik (gyakorlatilag egyik pillanatról a másikra megáll), akkor is tudjunk ütközés nélkül megállni.
* Ha a mögöttünk közlekedő jármű túlságosan ránk közelít, akkor engedjük előre!
* Ha az előttünk haladó autó mozgása bizonytalan (pl. telefonál vagy bóbiskol vezetés közben a sofőr), akkor inkább óvatosan „meneküljünk” előre, esetleg maradjunk le. Ne haladjunk a közelében.
* Konvojban haladva ne legyünk sem az első, sem az utolsó autó.
* S-kanyarban a jobbra ívben a sávunk külső szélén haladjunk, a balra ívben pedig a belső szélén. Romániában valami különös okból kifolyólag (a rossz állapotú teherautók olajcsepegése miatt?) veszélyesek lehetnek az S-kanyarok. Több végzetes balesetről tudok – többek között – a Bogáti erdő szerpentinjén. Felfelé menet magam is csúsztam meg itt úgy, hogy visszafordult az autó. Szerencsére nem jött szemben semmi. Ezeken a helyeken különösen fontos a sebesség csökkentése és a figyelem.
* Rossz időjárási viszonyok (sűrű eső, havazás, köd stb.), illetve fáradtság esetén biztonságos távolságról kövessük az előttünk haladó járművet.
* Az autó fényjelzéseit (index, féklámpa és vészvillogó) mindig úgy kapcsoljuk be, hogy közlekedési partnereink időben tájékozódhassanak szándékunkról.
* Számoljunk azzal, hogy egy autóbusz takarásából váratlanul gyalogosok léphetnek ki, hogy egy guruló labda után gyermek szaladhat.
* Ne függesszünk fel tárgyakat a belső visszapillantó tükörre! Ezek váratlan helyzetekben látóterünkbe kerülve megzavarhatnak bennünket és fokozhatják a balesetveszélyt.
* Időnként speciális tanpályán vegyünk részt vezetéstechnikai tréningen a csúszós, vizes utakon való biztonságos fékezés és kormányzás begyakorlására.
* Vezetés közben ne versenyezzünk, ne leckéztessünk; mások kioktatása növeli a baleseti kockázatot.
* A türelem a biztonságos vezetés alfája és ómegája!
„Továbbra is Romániában történik a legtöbb halálos kimenetelű közúti baleset az Európai Unió szintjén. 2013-ban a balesetekben elhunyt személyek száma 92 volt egymillió lakosra vonatkoztatva, ez 9 százalékkal kevesebb, mint egy évvel korábban, de még így is a legmagasabb a kontinensen” – jelenti 2014. április 1-jén, az Európai Bizottság közleménye alapján a Maszol/Mediafax. S hányan vannak, akik életben maradtak, de a baleset sokszor súlyos következményeivel együtt kell élniük életük végéig.
A védekező vezetési stílus azt jelenti, hogy fel vagyunk készülve arra a váratlan pillanatra, amikor gondolkodni már nem lehet, és rutinszerűen kell cselekednünk. A defenzív stílusú vezetés sem menthet meg minket mindentől, de jelentős mértékben csökkentheti annak a valószínűségét, hogy súlyos sérüléssel, netán halállal járó balesetet szenvedjünk.
Péter Gábor
