Panaszkodnak a gazdák, hogy a társadalom legmellőzöttebb rétegévé váltak, érdekeiket semmilyen szinten nem tartják szem előtt. Nyűgöt jelentenek a kormánynak, az agrárminisztériumnak, az uniós hatóságoknak többletkiadást, pénzt kell rájuk áldozni, amit nyugodtabb szívvel osztanának el a fejlett agráriummal rendelkező országok mezőgazdászai között.
Nagy bűnük, hogy termelnek, ételt tesznek az ország asztalára, s ez a nyugati import rovására megy. Az ország nemcsak fogyaszt – ahogyan sokan szeretnék –, hanem a hazai gazdák révén elő is állítja a szükséges élelmiszerek jelentős részét. Igazuk van tehát, hogy az ország, az unió hatóságait hibáztatják. De máshol is keresni kellene a bajok okát. Mert nem tagadhatjuk, hogy néha a gazdák maguk rontják saját sorsukat, esélyeiket. Csak néhány kézenfekvő példát nézzünk.
A tej ára rohamosan zuhan, lassan csődbe mennek a tejtermelők, mert eltörölték a kvótarendszert. Ez viszont nem egyik napról a másikra történt, évek óta tudjuk, hogy bekövetkezik. Sokan mégis remélték: újból halasztanak, marad minden a régiben. Nem maradt, aki nem lépett időben, az most vakarhatja a fejét.
Javában zajlik a földalapú támogatások igénylése. Máris látszik, sok gazda pénz nélkül marad, többek között, mert elhanyagolták a földek tulajdonjogának tisztázását. Egész birtokok váltottak gazdát zsebszerződések alapján, sokan nem tartották fontosnak a hivatalos átírást, a hagyatéki tárgyalásokat. Nem ritka, hogy az utódok által megművelt föld tulajdonjoga nagyszülők, dédnagyszülők nevén szerepel. Nemzedékek tűnnek el, egyre nehezebb, lassan lehetetlen a hagyaték elosztása. Pedig tudjuk, néhány év múlva csak a telekkönyvezett területekre igényelhető majd támogatás.
Az önszerveződésben is vannak hiányosságok. A 90-es évek végén, a Rebiat program jóvoltából és segítségével gombamód szaporodtak az egyesületek Erdély-szerte. Tevékenységük azonban legtöbb esetben az alapszabályzat elméleti szintjén maradt, tényleges munkát kevés szervezet folytatott, folytat. Nem sokan értették meg időben: az összefogás, a közös termelés, feldolgozás, értékesítés jelentheti a kis- és közepes gazdák számára a jövőt.
Most a szövetkezetek alapítása a trend. A lelkesedés egyelőre nagy, támogatás is van. Ám a kézzelfogható eredményekig sokat, nagyon sokat, kitartóan kell dolgozni.
És közben tükörbe is kell nézni. Be kell látni a tévedéseket, ki kell küszöbölni az észlelt hibákat. Ha mindig csak másban keressük a baj okát, a problémák gyökerét, tovább vágjuk magunk alatt a fát.
