Késve szökik magba a kalász
– Mindenütt szebb a határ, mint itt – jegyeztük meg a faluban, pedig felette szorgalmas nép lakja Futásfalvát. Leggyengébben a kukorica mutat, sokkal kisebb, mint tavaly ilyenkor.
– Annak a meleg az istene – felelték az asszonyok. – Eső sem volt annyi, amennyit elvártunk volna, de meleg nélkül nem nő a termény. Az emberekkel nincsen baj, tele a határ mindenütt velük. Sokunkat a föld és az állatok tartanak el, mint a régieket, s nagyon szomorú, hogy éppen a törvényekkel van a legnagyobb baj, s ezzel a kapitalista világgal. Számunkra a mindennapi ima többet tesz, mint a panasz.
A falubajok felől Bene Róberttől érdeklődünk, aki maga is állattartó, mezőművelő, s képviseli a falut a torjai községi tanácsban.
Számunkra
a minden­napi ima többet tesz,
mint a panasz
– Tanácstag voltomat ne igen emlegessük, mert a helybeliek előtt csak szégyenkeznem-mérgelődnöm kell, hogy minden nehezen megy, s a legkevesebb, amiről be lehetne számolni, a siker. Ne higgye senki, hogy nem pedálozom eleget, hogy ember elé való úton lehessen megközelíteni a falut: a város felé vezető műúttól valóban csapnivaló a bekötőút, az Altorja felőli aszfaltos szakasz rövid, kivitelezésének-folytatásának több buktatója volt, amivel szembesültem tanácsüléseken, a faluból kivezető régi aszfaltos szakasz pedig megérett a foltozásra.
A torjai tanács önerőből nem tud utat korszerűsíteni, most nyögi a községközpont szennyvízhálózatának önrészét. Ha ember elé való úton lehetne eljutni Futásfalvára, ismereteim szerint többen hazaköltöznének, mert lenne, amire, de így nem vállalják a tetemes távolságot. Futásfalva infrastruktúrájáról nincs mit mondani: sem új ivóvízhálózat, sem kanalizálás. Működik még az egykori téesz ivóvízvezetéke, sokan használják. Egy darabig élhet még a falu olyan vízzel is, amilyen van, pöcegödrökkel kanalizálás helyett, de legalább a két megkezdett aszfaltos rész közötti útszakaszt mindenképpen rendezni kellene. Voltam kihallgatáson a megyemenedzsernél, aki nem biztatott, mert ők csak megyei utakat javítanak, kihallgatásra iratkoztam falugondok dolgában a megyeitanács-elnöknél, Tamás Sándornál, várom, hátha fogadnak.
Amivel a legtöbb a baj
Egyfajta aggodalom látszott a helyieken, ugyanis egyre komolyabban kezdték venni a hírt, miszerint 2016. január elsejéig újra kell mérni a határt, véglegesíteni-tisztázni a föld-, kaszáló- és legelőparcellák területét. A helyi legelők dolgának véglegesítésével is nagy a zűrzavar – jegyezte meg a tanácstag, a mezőgazdasági kifizetési ügynökségnél (APIA) minap arra hivatkoztak, hogy „Bukarest még nem küldte el a pontosításokat”. Mókuskerékként működik minden Futásfalván. A vadak is megjelentek, főleg a vaddisznó, amely a pityókát támadja, de van medveinvázió is. Édesanyjától tavaly a kocát vitte el az istállóból, a kismalacok anya nélkül maradtak! Nem tudják, hogy a torjai vadászcsoportnak hány vadra van kilövési engedélye. Él azonban a közeli erdőben egy ravasz róka, sorra hordja el a tyúkokat a környékről, megérdemelné a golyót, a majorságot pedig bezárva kell tartania annak, aki félti. Sokan jegyzőkönyveztették a vadak okozta károkat, remélve, hogy kártérítést is kapnak.
– Mit lehet remélni az állattartástól, ha egész Futásfalván alig van 40 fejőstehén?
– Ennyi tejért, ilyen utakon, ennyi pénzért senki nem vállalja a felvásárlást – felelték. Hetedik esztendeje nem jár ki egy tejfelvásárló cég sem a faluba. Van ennek sok más buktatója is. 2008 óta minden állattartó kínlódik a tej hasznosításával, ki borjút nevel, ki sajtként szeretné hasznát látni, akinek több beszegődött teje van, beszállítja a messze eső városba, Kézdivásárhelyre. Ember legyen a talpán, aki össze tudja egyeztetni az érdekeket, aki képviseli a termelőket, megszervezi az eladást, s így marad: ki-ki a maga módján! Eddig még bírtuk valahogy – mondták –, de hogy miképpen lehet ezt a helyzetet továbbvinni, kérdéses.
– Az állattartásról és annak hozadékáról nem írni kell, hanem sírni – tért vissza a témára Pánczélné Balázs Tünde, ugyanis a falusi élet ügye-baját itt az asszonyok is behatóan ismerik. – Igyekeztünk, hogy szaporítsuk az állatlétszámot, de most oda jutottunk, hogy a borjút hiába neveljük fel, nem lehet eladni. Az legalább könnyített a tejes gondokon. A földalapú támogatás még segít meződologban. Mi inkább korai pityókát ültettünk, de nem kelt a legjobban, pedig a hó levével elültettük. Felvásárlási ára ennek is alacsony. Mi maradunk a sok munkával mind az állatoknál, mind a mezőhaszon esetében. Nem álom itt az élet, vigasztalásunk a templom s egy-egy ünnep.
Ünnepváró
– Nem biztos, hogy mindenki tudja, ha a futásfalvi katolikus templom védőszentje Szent András apostol, mégis miért Mária-ünnepen szólnak a hegy alatti faluban a harangok – mondtuk Tifán Lajos plébánosnak, aki negyedszázada szolgál ebben a faluban és a szomszédos ikafalvi filiában. Szolgálati évei alatt megújult minden az egyházközségben, a templom és környéke magyar és vallásos töltettel tele emlékhellyé alakult, egyháztörténeti falumúzeumot alapított.
 – Csíksomlyón kívül nincs egész Háromszéken annyira értékes Mária-szobor, mint a mi templomukban, a megye dísze és büszkesége, mert a csíksomlyói Istenanya mintájára készítették 1750-ben az esztelneki Konventnek, s bizonyára a háborús veszélyek és körülmények elől menekítették a hegyek alá meghúzódó és eléggé elzárt Futásfalvára – magyarázza a plébános. – Innen van, hogy mi minden Mária-ünnepet megtartunk annak rendje és módja szerint. Lélekben már most készülünk, lesz ünnepi szentmise a fogadalmi nagybúcsún, jelenlétével megtisztel a környék papsága és a hívek serege.
Sarlós Boldogasszony ünnepén a római katolikus egyház arról az eseményről emlékezik, amikor Mária meglátogatta unokatestvérét, Erzsébetet. Az ünnep liturgikus neve ezért Szűz Mária látogatása Erzsébetnél. Magyarországon, s így Erdélyben is, július 2-án ünneplik. S mivel ez a nap általában az aratás kezdetének idejére esik, a Sarlós Boldogasszony nevet viseli. A Szűzanyát tartják az aratás patrónájának. Akkora ünnep volt régen, hogy az emberek nem is dolgoztak a mezőn, s így az aratás másnap, július 3-án kezdődött. A régi egyháztörténeti hagyomány szerint az asszonyok sarlóval a kezükben arattak, és a férfiak kötözték a kévét. Azóta már másképpen aratnak ezen a vidéken is, de Sarlós Boldogasszony ünnepe megmaradt. Idén is az időjárás határozza meg az ünnepet: ha a hívek seregére mosolyog az ég, a zarándokok a helyi keresztúton vonulnak fel a jelképes Golgotára, ha esővel áldja meg a határt a Fennvaló, és sáros lesz a keresztút, énekes körmenettel emlékeznek.
Az ünnepváráson kívül természetesen van más gondja is az egyházközségnek. A templomot a múltban is érzékenyen érintették a földingások, de lehet, hogy az altalajnak is köze van hozzá. Tavaly elvégezték a harangtorony külső tatarozását – tájékoztat Tusa Tivadar gondnok –, szeretnék folytatni az anyagiak függvényében. A templombelsőben is gondok adódtak – mondta –, a szentélyi részen fellépett a könnyező gomba, közbe kellett lépni.
Folytatásra méltó hagyomány
A krisztusi hit 2000. esztendejében mellszobrot állíttattak a templom előtti emlékparkban a község két vértanú papjának, Bardócz Mózesnek és Páll Gyulának. A futásfalvi Bardóczok népes famíliájának tagja, Balázsné Bardócz Katalin, Bardócz Mózes mártírpap unokahúga sógorasszonya, Bardócz Irénke segédletével tavaly megszervezte első családi találkozójukat, amely nagy érdeklődésnek és sikernek örvendett. Sokadik családi találkozónak számított már ez Háromszéken, s ebben az évben a másodikat is megtartják az erdővidéki Nagybaconban, melyet a Bardocz család (ott rövid o-val használják) fészkeként emlegetnek. Erre a futásfalvi Bardóczok és Bardócz rokonok is hivatalosak.
Az állattartásról
és annak
hozadékáról nem írni kell, hanem sírni...
– A tavalyit nevezhetnénk nyugodtan Bardócz-világtalálkozónak is – mondta Katalin –, mert számos külföldi rokon is tiszteletét tette. Életem legszebb napjai között emlegetem, s a templom előtti parkban emlékkopját is állíttattunk, ott leszünk mi is Nagybaconban. Mindenki számára emlékezetes maradt dédunokám, a második osztályos Bardócz Ákos fellépése, aki tanítónő unokám versét korát meghazudtoló átéléssel mondta el. Az ünnepi szentmisén a mi plébánosunk beszélt, és a szomszédos Ikafalva református lelkipásztora, Bardocz Attila, aki szintén erdővidéki. A kultúrotthonban megtartott záró közebéden 240-en ültünk az asztalok mellett.
Bekopogtunk a Reményik Sándor nevét viselő általános iskolába is, ahol Pálházi Zsuzsanna óvónő tizennégy gyerekkel foglalkozik, Bardócz Zsuzsanna pedig tizennyolc gyerek tanítónője. Zsuzsa tanító néni nagyon ismeri a falut, a gyerekeket, jelenleg az előkészítősök, másodikosok, harmadikosok és negyedikesek osztatlan csoportjával dolgozik. Kissé elkeseredve újságolja, hogy búcsúznia kell, hiába tanít itt helyben lakóként három éve, más foglalja el állását, változtatni nem lehet rajta, kegyetlen a tanügyi törvény.
A Bardócz családnál narancspárlattal koccintottunk, mert Futásfalván, ha gyenge a gyümölcstermés, foghíjasan működik a Györgyjakab-féle híres pálinkafőzde. Bardóczék a narancsárus cigányokkal cseréltek pityókát narancsra!