Farcádi Botond
Victor Pontának úgyis vége. Hiába, hogy a parlament titkos szavazáson hatalmas többséggel megmentette bőrét, és emiatt nem indulhat bűnvádi eljárás a korrupcióval gyanúsított Ponta ellen, távozása a kormány éléről csak idő kérdése, hisz Románia miniszterelnöke lehetetlen helyzetbe került: senki nem veszi majd komolyan sem itthon, sem külföldön, elszigetelődik, politikai pályája végéig kíséri majd a korrupció árnyéka.
Csakhogy nem is Victor Ponta itt a legnagyobb probléma. Ennél nagyobb gond például, hogy a hallgatólagos alkuk nyomán a pártok fölötti összefonódások ismét működésbe lendültek, és a törvényhozó testület tagjai újra védőgyűrűt vontak a nyomozók célkeresztjébe került kollégáik védelmében. Arcátlanul semmibe vették választóik akaratát, szégyenteljes módon a törvény fölé helyezték magukat, továbbra is gátlástalanul akadályozzák az igazságszolgáltatási szervek működését, támadják a piszkos ügyeik vizsgálatára vállalkozó ügyészeket, kampányt indítottak a nyomozóhatóságok lejáratására. Egynémely a napokban elhangzott kijelentés a cinizmus magasiskolájának minősíthető: milyen más módon lehet értelmezni például Kelemen Hunor RMDSZ-elnök szavait, aki a szövetség álláspontját tolmácsolva azt közölte: a magyar honatyák lelkiismeretük szerint szavaznak majd Ponta mentelmi jogának megvonásáról. De ide sorolhatnánk Călin Popescu Tăriceanu szenátusi elnök kijelentését is, aki – tolvaj kiált tolvajt? – egyenesen a demokrácia elleni merényletnek minősítette, hogy a nyomozók engedélyt kértek a kivizsgálásra, ezért bizottságot hozna létre a jogállamiság állapotának felmérésére.
A legsúlyosabb nyilatkozatok azonban a kormány képviselői részéről hangzottak el. Az igazságügyi miniszter például bűnvádi eljárással fenyegeti az ellenzéket, ha utcára vonulnának a kormány ellen, a miniszterelnök pedig már-már polgárháborús képeket vetít elő, mikor azzal replikázik, hogy a szociáldemokraták is tudnak akár százezer embert mozgósítani egy tüntetésre. Huszonöt évvel a rendszerváltás után, évtizedekkel a pusztító bányászjárásokat követően az állam vezetői hatalmuk megőrzése érdekében korlátoznák a véleménynyilvánítás szabadságát, csorbítanák a tiltakozáshoz való jogot, utcai ellentüntetéssel fenyegetőznek.
Látható mindebből: a korrupcióellenes harc nyomán eddig háttérben maradt sötét erők törtek ismét a felszínre, és szövetkeznek pártállástól függetlenül. A cél nyilvánvaló: hatalmuk megőrzése, az igazságszolgáltatás fölötti ellenőrzés megkaparintása, visszaszerzése. Eszközökben pedig nem válogatnak.
