Amikor a fülünknek rosszul hangzó „drog” szót említette, megjegyezte: valamennyi olyan növényi (állati) rész drog, amely vegyi hatóanyagot tartalmaz (illetve gyógyszerkészítés alapanyaga).
A vetítéssel színesített előadás annyira élvezetes és minden szakaszában új és új ismeretet adó volt, hogy a valamennyi korosztályt képviselő hallgatóság a legnagyobb figyelemmel hallgatta. A természetes gyógyászat messzi történelmi múltban, az ókorban gyökerező, a középkorban kiteljesedő, majd a megismerés és a tapasztalat kettős eredményeképp mindmáig hasznos gyakorlatát ismertette bevezetőjében. Úgy szólt a gyógynövények hasznáról, hogy soha nem helyettesíthetik az orvosok által javallt gyógyszereket, sokkal inkább szervezetünk általános jólléti állapotát biztosítják a számos hatóanyag révén. A bemutatott növényeket ismerősökként fogadtuk, hiszen a legismertebb gyógynövényeket láthattuk. Jó nevelő-oktató érzékkel azokat emelte ki, amelyeket többnyire használunk is gyógyteák formájában. Az előadás után a tökéletes vendéglátónak bizonyuló házigazdák a közben elkészült Macalik-teával kínálták meg a jelenlevőket. A két nagy doboznyi, eladásra hozott teafű – étkezési tea elnevezéssel – az utolsó csomagig elfogyott.
Ezután „terepgyakorlataként” mikrobusszal, saját gépkocsikkal a Honvéd-kúthoz mentünk, ahol Macalik Ernő az ott található gyógyhatású növényekről beszélt, majd az otthon kedves asszonyai meglepetésünkre szalonnával és zöldséggel vendégelték meg a bizonyára megéhezett vendégeket. A közben fellobbanó tábortűz szalonnasütésre csábította az idős és fiatal részvevőket.
Mindenestől olyan hasznos, kellemes és üdítő órákat töltöttünk együtt, amit nem felejtünk el.