Megőszült harmaton
holló szerenádban
akár a havazás
egy üres pohárban
Csöndben hullunk alá
mint akik csak voltak –
lányai a szélnek
fiai a pornak
Megcsúfolt asszonyként
elavortált Erdély
lebegtet a semmi
kihűlt magzatvizén
Ráhímez a holdfény
fekete kenyérre
országos hazánk lesz
a szőlőlevélke
Álmában ha ránk lel
Isten a királyunk
reggelre feledi
rázuhant fohászunk
Bőrünk alá vakolt
freskó lett az imánk
homokhoz meszezi
anyanyelvünk Bizánc
Meggyaláz a tavasz
az ősz a tél a nyár
fölöttünk pusztul el
az énekes madár
s már csak árnyékunkért
lüktet lázban égve
a Kárpát-medence
küretezett méhe
