Újrajátsszák a Bonaparte Napóleon sorsát megpecsételő waterlooi csata legfontosabb mozzanatait az ütközet 200. évfordulóján, június 18. és 21. között az eredeti helyszínen, a Brüsszeltől mintegy 20 kilométerre délre lévő Waterloo település melletti domboldalakon.
A grandiózus csatajelenetekben mintegy 5000 korhű jelmezbe öltözött katona küzd majd a harctéren, az ütközet felidézését 360 ló, csaknem 100 ágyú, valamint a legkorszerűbb fény- és pirotechnikai eszközök segítik. A program hivatalosan Charles Michel belga miniszterelnök megnyitóbeszédével veszi kezdetét június 18-án 11 órakor, abban az időpontban, amikor a krónikák szerint az első francia tüzérségi lövedékeket kilőtték az angol állásokra. A következő estéken már igazi csatajelenetek várják a nézőket, az elsőn, június 19-én a waterlooi csata első részét, a napóleoni haderő támadását játsszák újra, június 20-án pedig az angol-porosz-holland szövetségesek ellentámadása lesz műsoron. A bicentenáriumi rendezvényekre mintegy 200 ezer látogatót várnak, a programokra az összes jegy már hetekkel ezelőtt elővételben elkelt.
A Napóleon megalázó vereségével végződő csata 200. évfordulóját ünneplő Belgium lelkesedését vegyes érzésekkel figyelte hónapok óta a csata vesztese, Franciaország, ahol sokan ma is elérzékenyülve beszélnek a rövid életű napóleoni császárság dicsőségéről. Az elmúlt hetekben kiéleződött a vita Párizs és Brüsszel között, Belgium kéteurós érmét akart kibocsátani az évforduló alkalmából, Franciaország azonban sértőnek, negatív üzenetet hordozónak minősítette a tervet. Belgium végül felemás megoldást választva nem hivatalos pénzt, hanem két és fél eurós emlékérmet bocsátott ki az esemény alkalmából.
A Napóleon hatalmára végső csapást mérő grandiózus első ütközetre június 18-án került sor a francia és a vele szemben álló angol, porosz és holland erők között. Csak a csata első tíz órájában több mint tízezer ember vesztette életét, de az ütközet végére csaknem harmincezer halott maradt a harctéren, és a sebesültek száma is legalább ugyanennyi volt. Napóleon a vereség után hiába menekült Párizsba, ellenfelei rövid időn belül elfogták, és az Atlanti-óceán déli részén lévő Szent-Ilona szigetére száműzték, és ott is halt meg hat évvel később.