Az engedélyeztetési folyamatban újabb akadályt tudhat maga mögött a beruházó, a tegnapi rábólintás kapcsán pedig értelemszerűen arra kellene következtetni, hogy a fenyővágóhídként is emlegetett ipari monstrum kifejezetten környezetbarát létesítmény. Hiába látják ezt másként háromszéki, romániai zöld szervezetek, aggódó, fenntartásaikkal utcára is vonuló emberek, mintha mi sem történt volna, az engedélyeket megszerzők biztos léptekkel haladnak, a kutya ugat, a karaván halad bejáratott elve szerint.
A hatóságok, önkormányzatok és maga a beruházó által eddig is megfogalmazott vélemények, magyarázatok arról szólnak: minden a törvények szerint, azok szigorú betartásával történt és történik, azaz minden a legnagyobb rendben volt és van. És az is borítékolható, az érintettek ezután is azt harsogják: minden nagyon szép és nagyon jó lesz. E sugárzó bizakodás és optimizmus vetekszik a szocreál vívmánypropagandával, aki ráadásként még részt is vett a témában, Rétyen szervezett közmeghallgatások valamelyikén, kellő naivitással akár arra is gondolhatna, Kánaánt alapoznak a község határában.
De mit is mutat valójában e jóváhagyás-sorozat, e szűnni nem akaró hivatali rábólintás, beleegyezés, elfogadás? Azt, hogy egy ilyen nagyságrendű ügyben Romániában és Székelyföldön a befektetői érdek szinte mindennél erősebb. Még akkor is ez kerekedik felül, amikor maga a beruházó szembesül vitatható, környezetvédők által törvénytelennek tartott lépésekkel: mindig mindenre van magyarázat.
Mit tehetünk, hogy ne így legyen? Hogy hosszú távú érdekeink védelméről, fejlődésről, fejlesztésről s ne gyors haszonszerzésről beszélhessünk? A tegnap kibocsátott újabb engedély híre akár azt is sugallhatná: már szinte semmit. Hiszen az ellenkezők, tüntetők véleménye a hatóságokat nem érdekli, s noha a tiltakozók ereje országos viszonylatban nő, a gyár mégis termelésre készen áll, s ha minden az eddigi forgatókönyv szerint halad, már semmi sem állhat útjában. Mert minden számításaik szerint, olajozottan történik. Halad a karaván. A kételkedők pedig morfondírozhatnak, s míg a környezetvédők erőt gyűjtenek, a befektetést tárt karokkal fogadó politikusok és buzgó hivatalnokok nem csupán a Székely Vágta pompás paripáiban gyönyörködhetnek az Óriáspince-tetőn, hanem főként abban, hogy mily nagyszerű az újraiparosodó Háromszék látványa.