BOCZ KLÁRA, Sepsiszentgyörgy. A minap találkoztam egy jó ismerősömmel, aki könnyes szemmel mesélte, hogy súlyos betegségben elhunyt fiának sírjáról, az új református temetőből valaki rendszeresen elviszi a virágot.
Az eset nem egyedi, másoktól is hallottam, és nem is gyermeki csínyről van szó: egy idős nénit láttak többen a közeli tömbház ablakaiból. Rá is kiabáltak, de szerintem hiába, mert az ilyen lelketlen embereknek, akik mások sírjáról lopják a virágot, nincsenek érzéseik. Vajon mit szólna, ha őt hasonló fájdalom érné? Éppen azért teszem szóvá, hogy szégyellje meg magát, gondolkodjon el, és keressen magának más elfoglaltságot, mert ha valaki egyszer tetten éri, a lopott virágok árát busásan kifizeti a rendőrségen.
KOVÁCS B. BARNABÁS, Uzon. Örömmel olvastam a június 3-ai Háromszékben, hogy megújult a községháza alatti évszázados pince. Dicséretre méltó, hogy ennyi idő után erre is sor került, de jó lenne, ha a ravatalozóról is olvashatnánk már, azt ígérték, hogy ez év januárjában elindítják a folyamatot. Szégyen, hogy egy ilyen nagy községben nincs ravatalozó, miközben vannak megyénkben olyan települések, ahol már kettő is épült.
GYÖRGY ÁRON, Sepsiszentgyörgy. Mostanában többször előfordult, hogy nappal égtek az utcalámpák. Ne mondja nekem senki, hogy hálózatot javít az áramszolgáltató, mert a fölösleges fogyasztást úgyis ki kell fizetnie a városnak. Természetesen a mi adónkból! Hol az a hivatalnok, akinek feladata a pazarlás megakadályozása?
N. KÁNYÁDI MIHÁLY, Szentivánlaborfalva. Él településünkön egy fúró-faragó ezermester, id. Kányádi Kálmán, aki méhészkedni is szeret, így a tél folyamán kifundált és meg is épített egy olyan kaptárt, amelynek az alja kivételével minden oldala átlátszó üveg. Azért készítette, hogy a tavasszal betelepített új méhcsalád tevékenysége (petézés, fiasítás, etetés stb.) és a méz készítése követhető legyen. Ez az érdekes látnivaló már sokak figyelmét felkeltette, főként a gyermekekét, ami természetes, mert méhészünk elsőként éppen az unokáinak akart örömet szerezni. Azonban másokat is érdekel a méhészet, ami az idén eddig sikeresnek mondható, az első pergetés is megvolt a 15 méhcsalád után. Az üvegkaptár sok titokra fényt derített, a szorgos belső munka látványa, a méhek szervezettsége lenyűgöző: az őrség, a nektárt és virágport szállító csoport, a belső feldolgozó személyzet, az anyaméh felügyelete, a herék ellátása, a tojásrakás, a födelezés húsz-harmincezer egyed jól megosztott munkája, amely a felnőtteknek is tanulságos. De jó lenne, ha a romániai magyarok közül is mindenki a maga dolgát végezné, szabadon, megmaradásunk érdekében! Ha már úgy hozta a sors, hogy így kell élnünk, akár akarunk, akár nem.