Nagyváradon például hiába kérték írásban is, hogy a városalapító Szent László szobra kerüljön a központba, az eredmény: falra hányt borsó. Kolozsváron is potyára harcolnak, hogy Napoca helyett írják ki Kolozsvár magyar nevét, szintén elutasítják, mint Marosvásárhelyen a magyar utcaneveket; a magyar orvosi egyetem vissza­állítása szóba sem kerülhet, az észak-erdélyi autósztráda építését leállították. Kovásznán a több kilométeres főutat Ştefan cel Maréra keresztelték, holott inkább megérdemelné Szent István nevét, mert első magyar királyunknak volt valami köze a Kárpát-medence keleti részéhez is. Háromszékre visszatérve: hiába írták a sajtóban, hogy nincs szükség az osztrák famészárszékre Rétyen, az eredményt ismerjük.
Ideje már, hogy hazatérjünk Kovászna megye központjába, a volt Háromszék vármegye fővárosába. ,,Úgy szeretném meghálálni, vagy legalább megpróbálni” (ahogy Kovács Kati énekli Szenes Iván szövegét) Sepsiszentgyörgy jelenlegi polgármesterének, Antal Árpádnak azt a sok szépet, jót, hasznost, amit tesz a városunkért. Tervezői, tanácsadói és főbb munkatársai melléfogásaiért nem őt hibáztatjuk. Olykor játékos írásaimért én is elnézést kérek, de igen sok írásbeli és szóbeli személyes vélemény falra hányt borsó, nem hallgatják meg az illetékesek az egészséges, jóakaró meglátásokat, bírálatokat, javaslatokat. Ezért kértek meg olvasóim, hogy írjam meg 91 évesen véleményemet. Megpróbálom.
Ha végigmész a Kossuth utcán (a város központja) a tavaly megépített járdákon, megdöbbensz. Az aszfalt minősége jó, de a girbegörbe terv szerint egyes helyeken túl széles, feleslegesen az autóút hátrányára, esztétikailag is csúf. A város vezetése nem tudja, hogy a gépkocsik száma és velük a forgalom egyre nő, az emberek, sétálók, gyaloglók számaránya pedig csökken? Akkor miért kisebbítjük meg az autósok útját, sőt, meg is akarjuk szüntetni, pl. a Mikó és színház között? Az egykori Korzó ma is elégséges a sétálóknak a Mikótól a polgármesteri hivatalig, ráadásul ott vannak a szép Erzsébet park sétányai is! Ehhez a parkhoz hozzányúlni vétek. A sárkánydomb létesítésének több az ellenvetője, mint támogatója. A parkot pár évvel ezelőtt már felújították, meddig kell még hozzápiszkálni?
A két világháború között Răuca román polgármester és prefektus kibővítette a parkot a toronyóra felé, a nép Róka parknak nevezte el. A szép kanadai nyárfasort akkor vágták ki, amikor a Gábor Áron téren felállították Mihai Viteazul szobrát, hogy a kilátást ne takarja a szobor irányába.
A Fogolyán-házból a prefektúrát át lehetne költöztetni abba az épületbe, melyet az 1930-as években prefektúrának építettek, a Bod Péter Megyei Könyvtár (volt megyeháza) mellé, belőle a múzeumot át lehet rendezni a Baromhegyen álló, 95 éves volt román és roma iskola épületébe, a Şaguna-szobor, román templom és temető mellé. A megyei tanács is átköltözhet a Bodok szállodaroncs kornak megfelelően átépítendő épületébe Tamás Sándor elnök úr ízlése, terve és felügyelete mellett, mögötte a parkoló biztosított. Előtte a régi helyre vissza kell építeni a Király Károly által lebontatott Bogdán-házat, modern ötcsillagos szállodát képezve itt is. Így lehetne visszaállítani a régi városképet, amelyet betetőzne a Gábor Áron tér visszarendezése is. Innen a Mihai Viteazul-szoborcsoportot át lehet helyezni az új csendőrlaktanya, az új rendőrség és az új román templom mellé, ezt a negyedet meg lehet közelíteni a két sugárúton: Nicolae Iorga és Grigore Bălan találkozásánál. Az eredeti, régi Gábor Áron térre, Gábor Áron szobra mellé két ágyút kell felállítani, melyek lelövik a Habsburg-sárkányt (így a sárkánydomb tervezőinek is eleget teszünk: még egy sárkányt kap Sepsiszentgyörgy). A volt Lux mozi és pártgarázsok eltüntetésével egy több férőhelyes autóparkolót lehet kiképezni, egyirányú forgalommal: a Kossuth Lajos utca felől be-, a Váradi József utcán kijárattal.
Tudjuk mindannyian, hogy még sok a megoldandó kérdés városunkban, de ismerve Antal Árpád polgármester úr kiváló személyét, tehetségét, bízunk abban, hogy városunk külalakját jó útra tereli. Azt is tudom, hogy ezen írásom is lepereg, ezért én a borsót nem hányom a falra, hanem elültetem, és a termésből finom levest készítek, melynek galuskáit mindannyian lenyeljük.