A legtöbb ház lakói a maguk szemetét egyszerűen az utcára hordták ki, szeméthordó kocsik pedig még nem voltak akkoriban. Az árok menti utcák lakossága még az elhullott állatokat is — macskától a lóig — az árokba hányta. A sok szeméttel járó vásárokat a városok főterein tartották, s ezeket nem vásár után, hanem előtte söpörték tisztára.

Az első utcaseprők a 16. század közepén, vagyis jó ötszáz évvel ezelőtt jelentek meg. Ekkor vetettek ki a polgárságra egy adónemet, amelynek jövedelmét az utcák tisztán tartására fordították. Az állandó utcaseprők feladata csak a kocsiutak rendben tartása volt. A járdák söpréséről a háztulajdonosoknak kellett gondoskodniuk. S hogy ne feledkezzenek meg e fontos feladatról, a városi őrtoronyból trombitaszóval figyelmeztették őket.

De történtek ám butaságok is. Például, amikor III. Károly spanyol király tervbe vette Madrid utcáinak megtisztítását, az orvosok testülete beadványban fejtette ki: Madrid levegője olyan egészséges, hogy az csak veszélyes lehet, ha a tisztogatás által megváltoztatják.