Albert Levente felvétele
Zöldülékeny birodalom
Bartos Gábor nem kertész, de konyhakertjébe invitál, ahol szatmári meggyfák ágait a vérpirosnál világosabb termés akarja földig húzni.
— Ilyen a környéken sincsen — mondta —, onnan hoztuk. Érdekes, mert jól elválik magjától, de a mag rajta marad a gyümölcskocsányon. Ezt a meggyet csak a szárával együtt lehet leszakítani. Hogy milyen a leve, ha szesz csalja ki? Megkóstoljuk az ősz végén! No de ezt is meg kell nézni — folytatta. Hatalmas bokor, nagyra nőtt havasi gyopárt mutat. — Szereti itt, dúsan nő. A brassói hegyekből hoztuk. Ez a kert egyik éke.
Kedvünk kerekedett Erősd más botanikai érdekességeit is megnézni. A kikeleti hóvirágról lekéstünk — mondta Bartos Gábor édesanyja, és egyet értett velünk, hogy olyan nagy hóvirág, mint a Veczer délnyugati oldalában, sehol nincs a környéken. S ha már a Veczernél tartunk, miért ne mondanánk el, hogy ottjártunkkor déli oldalán még sárgállott egy-egy tavaszi hérics, mely sehol nem él máshol a megyében. Jelenléte sztyeppei jellegű növénytársulásra utal. A héricsnek lejárt, az árvalányhaj csak ősz elején kezdi bontani hófehér szakállát, jelezve a felkelő szél irányát. Ez is erősdi növényritkaság. Pusztulását vandál kezeknek köszönheti, mind egy szálig leszedik, lilára, vörösre és zöldre festve árulják borsos áron népünnepélyek alkalmával Brassóban. A giccsárus-standokig ugyanis nem jut el a környezetvédelmi ellenőr. És Erősd egyetlen lelőhelye ennek a növénynek. A délnyugati kitettségű, homokos talajú Csókás-hegy fennsíkján épphogy elvirágzott a lilás-pirosas törpemandula, mely félsztyeppei jellegű reliktum növényként maradt meg itt, valószínű, hogy az utolsó — Würm kori — eljegesedést követő meleg időszakból.
Zöld a határ, de esőt kér
— Érdekes, hogy nem volt annyi eső itt, amennyi kellett volna, és mégis szép az erősdi határ — mondták. Nincsen baj a kalászosokkal, s aki elültette pityókáját idejében, amikor még nedves volt a magágy, fél termésnél jobbra számíthat. A cukorrépa megkutyálta magát, ahol nem kelt jól, kiszántották, s helyette törökbúzát vetettek, az bírja a meleget, a szárazabb időt. Nem tudunk olyan étkezésre alkalmas konyhakerti növényt mondani, amit a közeli metropolis, Brassó lakossága fel ne vásárolna! S ha adna még a Fennvaló egy-egy kicsi esőt, sarjadó sarjúra is számíthatnának. Nem is hinné az ember, hogy itt, ahol már véget ér a hegyvidék, járása van a vadnak. Elmondták, hogy háboríthatatlanul jár a vaddisznó, az őz, de még medvét is lehetett látni. A tavaly ősz felé kárt is tettek a mezőn. Egyébként az őzbaknak például éppen most van a szezonja.
A falu fölött emelkedő Tyiszk-hegyen csend honol. Nehéz lenne elmondani, hogy hány jeles ember, régész látogatta meg a helyet az elmúlt másfél század alatt. A Tyiszk ugyanis régészeti telep, rezerváció, itt tárták fel a csiszolt kőkorszaki ember védőárokkal kerített lakását, edényeit, a híres erősdi festett kerámiát. Nincs olyan erősdi idősebb ember, aki ne tudna erről, de mindig felteszik a kérdést, ha olvasott emberrel van dolguk, hogy csak azt mondjuk meg, vajon milyen nyelvet beszélt akkor az a nép? Ízlelgettük a hegytető nevét, de csalhatatlanul az volt az érzésünk, hogy a román pisc szóból ered, amit a helybeleik „ptisc"-nek ejtenek. Ez hát a Tyiszk. Egyébként ebben a faluban békésen él egymás mellett magyar és román, református és ortodox, s kevés kivétellel a helyi románság megtanult magyarul. Jelenleg 170 körüli a magyarok száma. Kevéssel több román nemzetiségű él itt, a többi román anyanyelvű cigány, az összlétszám meghaladja a félezret.
A két, kis létszámú erősdi egyház nem marad adós a lelkek művelésében. A református gyülekezetben nőszövetség és ifjúsági kör működök, ez fogja egy csokorba a kiöregedő népesség sarját, a magyar fiatalságot — tájékoztatott Ráduly Baka Zsuzsanna lelkipásztor, kitől azt is megtudtuk, a nyáron Magyarországra szerveznek kirándulást, s Felsőőrsre is ellátogatnak, ahol testvéregyházi kapcsolataikat szándékoznak szentesíteni. ,,Az idén a parókia esővízcsatornáit akarjuk kicserélni — mondta a lelkész —, s távlati tervünkben szerepel a templom cserépfedelének megforgatása." A görögkeleti egyház gyülekezeti termet alakított ki a parókia épületében, lelkileg készülnek már a templombúcsúra, melyet Mária-Magdolna napján tartanak — tudtuk meg Toma Paraschivától. A mindenki számára rokonszenves asszonyt Tanti Vicának nevezik a faluban.
Vica asszony mindent tud
— Baj van itt a Tyiszk-patak vizével — mondta Petre Ancu, Erősd román nemzetiségű képviselője, akit az üzletben találtunk. — Ez egy bűzlő, kevés hozamú patakocska. Sajnos, nem ügyel rá a lakosság, ilyenkor nyáron állandóan szagos, kanalizálás nincsen a faluban, s a fertő az Olt vizébe ömlik, s mert ott folyik el a református templom mellett, nem egyszer panaszolta a magyar lelkész asszony, hogy a tűrhetetlen helyzeten változtatni kellene. Ezen, amíg nekünk is lesz szennyvízhálózatunk, csak a nép tud segíteni: ülepítőt kell telepíteni az udvarokra, kertekbe.
Mi vagyunk az ígéret földje…
Bartos Gábortól Erősd magyar képviselőjétől kérdeztük: miként állnak a közügyek a faluban? Mit ígért a községi tanács erre az évre Erősdnek?
— Mi a legjobban az aszfaltot várjuk a négy kilométeres bekötőutunkra — mondta. — Egyelőre erre csak ígéret van. Ez lenne a legfontosabb. Az út alapja elkészült, kiásták két oldalt a sáncot is, átereszeket tettek a leágazó mezei utakhoz. A polgármester azt mondta: mihelyt megkapják a pénzt, azonnal megkezdik a munkálatot.
Panaszolták az erősdiek, hogy autóbuszjárat nem közlekedik sem a megyeszékhely, sem pedig Brassó felé. A brassói Codreanu-járatok is megszűntek. ,,Csak akkor vagyok hajlandó újra járatot indítani — felelte az erősdiek megkeresésére a vállalkozó —, ha minimum huszonkét személy kiváltja a bérletet!" Az erősdi munkások, akik kenyerüket a Cenk alatti város üzemeiben keresik, kénytelenek személygépkocsival, közösen vagy a közeli Botfaluig gyalogosan megoldani az ingázást.
Vajon meddig bírja még a híd? - Albert Levente felvételei
Baj van egyébként még mindig az Olton áthajló híddal: gyenge, életveszélyes lehet. Erről több alkalommal mi is írtunk. ,,Felmérték, ígérték a szentgyörgyi vezetők, hogy megjavítják, eddig még az ígérettel maradtunk" — tájékoztatott Dumitru Marinescu árapataki polgármester, akit arra kérnek a helybeliek, próbáljon kieszközölni valamelyik szállítással foglalkozó sepsiszentgyörgyi cégtől heti két alkalommal egy járatot, hogy a falu hivatalos dolgainak intézése ügyében elérhesse a megyeszékhelyet. Adott napokon ugyanis lenne utas. Ami pedig az ingázási lehetőségeket illeti, ennek az is akadálya volt, hogy a szóban forgó híd és Botfalu közötti, valamikori aszfaltos út leromlott, kátyússá lett. De mert erre is hivatkozott a szállítási vállalat, az árapataki polgármester, bár az útszakasz Brassó megye területére esik, kavicsot hordatott a kátyúkba, viszont a cég ennek ellenére sem indított járatot. A polgármester elmondta, hogy Erősdön állandó jelleggel gond a szemét is. Hiába jelöltek ki szeméttelepnek helyet, a régészeti ponttá nyilvánított Csókás árka mégis mindig tele szeméttel, s ez rossz fényt vet az erősdi emberekre. Azt szeretnék, hogy Árapatakra szállítsák onnan a falu szemetét, mert két esztendő múlva úgyis a megye egyetlen telepére kell kerülnie minden háztáji szemétnek. — Szerencsénk volt — folytatta Marinescu —, hogy a Világbanktól pénzalapot kaptunk az iskolák felújítására, s ebből jutott Erősdre is, mert eléggé le volt romolva ott az iskola épülete. Külseje most már elfogadható állapotban van, s jelen pillanatban dolgoznak a benti kettős illemhely és kézmosó kialakításán, felújítják az elöregedett villanyhálózatot, elvégzik a belső javítást, festést-meszelést. Be szeretnénk vezetni az ivóvizet a szépen kijavított kultúrotthon épületébe, járdát fogunk építeni, megjavítjuk a kaput. Erősdnek annyi tájképi értéke, történelmi jelentőségű érdekessége van (Csókás vára, két templom, Veczer, Tyiszk, madárszálló, barlang stb.), melynek alapján könnyen el lehetne képzelni a jövő turisztikai faluját. A friss tej, a tejtermékek, a házi csirke és tyúk, a friss tojás, a helyi ételek, a kerti és erdei gyümölcsök, a vadhús mellé azonban még több dolog kellene: az infrastruktúra kiépítése, Botfalu és Árapatak között aszfaltút, néhány komoly befektető, panzió vagy turistaszálló, mert a helybeli lakosság anyagi ereje gyenge. A turizmus aztán hozna pénzt a faluba, teremtene munkahelyeket, mert ezzel is rosszul állnak. Ebben az ügyben éppen most történt egy lépés. Lehetőség van arra, hogy a Szoros nevű helyen — ahol az Olt egyik holtárka az út közvetlen közelében húzódik — halastó, s mellette hétvégi szabadidős telep épüljön. Az Olt védőgátja és a holtárok között öt hektárnyi területet már bérbe vettek, s ha a holtárkot életre keltik, gazdag lesz majd halban, lépni fog egyet a kicsi régió a fejlődés ösvényén. A polgármester e sorok írójától hallotta, hogy a Veczer nevű magaslat oldalában érdekes résbarlang alakult ki a cenomán kori, meszes cementezésű konglomerátumokban. A régi erősdi magyarság Rózsa Sándor barlangjának nevezte. ,,Sok évvel ezelőtt félelmetes rablóbandák tanyája volt a Veczerkő környéke és a barlang — jegyeztük le a mondát tizenöt évvel ezelőtt Erősdön. — Mindenkit kitámadtak, kizsebelték a gazdagokat. Hatalmas kincseiket nem vitték magukkal, valahol itt kellett elássák a környéken... A barlangban Rózsa Sándor telepedett-húzódott meg betyárjaival vész idején. Tudta ezt a nép, s azért is nevezte Rózsa Sándor barlangjának. Ő itt lakott, tanyázott ezen a vidéken. Szerette ezt a helyet, mert itt nem lakott gazdag földesúr, csak szegény emberek. Ezeket ő nem bántotta…Rózsa Sándor eltűnt, a betyárokkal együtt, lejárt a betyárvilágnak is. Rég volt, de igaz volt…"
