Hivatalos statisztikai adatok ugyan még nincsenek, de máris tisztán látszik, hogy idén kevesebben igényeltek földalapú támogatást, mint a korábbi években. Ez rossz hír, hiszen sokaknak ez a támogatás jelentette a mezőgazdasági területek utáni valós jövedelmet. De muszáj volt lemondaniuk a támogatásról azoknak, akik nem tudtak eleget tenni a szigorodó követelményeknek, képtelenek voltak tulajdon- vagy használati jogot bizonyító okmányt felmutatni, vagy egyszerűen elegük lett a bürokráciából, az utánajárásból.
De ami egyeseknek rossz, az másoknak jó lehetőséget kínál. Ha egy gazda nem kap támogatást területe után, könnyen lemond róla, áruba bocsátja. És épp ez az, amire sokan várnak. Az új földesurak szívesen vásárolják meg az eladandó földeket. Így válnak egyesek földönfutóvá, míg mások vagyonukat gyarapítják.
Európában a földterületek fele a földbirtokosok három százalékának kezében van. Becslések szerint Románia 14 millió hektárnyi agrárterületéből közel ötmillió hektár jutott külföldi tulajdonban lévő vállalkozások használatába. De nem csak a külföldiek áhítják a földeket. A helyi potentátok, politikusok, üzletemberek, ügyeskedők, befektetők, spekulánsok – és néha mezőgazdászok is – előszeretettel vásárolják, sokszor a hatóságok tudatos vagy bürokráciából eredő cinkosságával. Lehetne sorolni a példákat, hogy hányan mondtak le jogos tulajdonukról, mivel nem tudták intézni a hivatalos iratokat, számukra nem mérték ki a földet, nem adták ki a birtoklevelet, nem tudtak telekkönyveztetni. Érdekes módon, miután aprópénzért eladták jogukat, hirtelen intéződtek a dolgok, az új tulajdonos egyik napról a másikra megkaphatta friss telekkönyvét. A birtok értéke pedig folyamatosan nő. Az elmúlt tíz évben háromszáz százalékkal nőttek a földárak, s további emelkedés várható. Azaz igen jó befektetés a földvásárlás, még ha az új földesúr nem is folytat mezőgazdasági tevékenységet.
Egyféle földrablásról, harácsolásról beszélhetünk tehát. A folyamat eredményeképpen sok esetben a mezőgazdasági területek lassan elvesztik termőértéküket, az ingatlanpiac érdekkörébe kerülnek.
Főként a kicsi és nagyon kicsi földterületek tulajdonosainak kell megérteniük: az elődök talpalatnyi földből is eltartották magukat, a családot. Ezt a jó tulajdonságát a föld ma sem vesztette el, ha a munka mellé állnak, megélhetést biztosít. Ezért kell kapaszkodni a termő szülőföld minden sarkához, ezért nem szabad aprópénzért eladni, még akkor sem, ha a bevétel sok kellemes pillanattal kecsegtet. Nem érdemes ezekért a pillanatokért cserébe utódainkat megfosztani a lehetőségtől, hogy ők is földek örökösei legyenek egykor, netán ebből tartsák fel magukat. Ne segítsük gyarapodásukban az új földesurakat!
