Farkas Réka
Hétvégén kezdték először rebesgetni – egy államtitkár dobta be vasárnap Iaşi-ban – kedden, hat nappal az írásbelik kezdete előtt maga a miniszter is megerősítette: a csalások elkerülésének érdekében más megyékben javítják az érettségi dolgozatokat. Ennél többet nem árult el, annyit közölt csupán, sorshúzással döntenek, melyik megyéből hova szállítják az összegyűjtött felmérőket, s arról is keveset tudni, egyáltalán valaki végiggondolta-e a megvalósítás módját, mi történik például a magyar Kovászna és Hargita megyével, ha a sorshúzáson mondjuk Konstanca vagy Prahova megye lesz a cserepartnere.
De kerül elegendő magyarul tudó tanár Hunyad vagy Máramaros megyében a több ezer magyarul írt vizsgamunka elemzésére? Kell-e tartaniuk diákjainknak attól, hogy a magyarsággal szemben alaposan és tudatosan érlelt ellenszenv visszaüt román írásbelijük javításakor, nem azt vizsgálják, mit tudnak, hanem belekötnek, lepontoznak minden helytelen mondatot? Ezek csak apró, minket, gyermekeinket érintő részletek, de számol valaki a megyékben található tanulószám közötti különbséggel, hogyan javítja ki az 1500 diákra felkészült tanár mondjuk 5000 dolgozatát? Miként oldják meg a szállítást? Páncélozott autókkal, rendőri kísérettel? Mennyibe kerül ez a cirkusz, és egyáltalán hány nap múlva lesz eredmény ekkora felfordulás után?
Nem szokatlan Romániában, hogy menet közben változtatják meg a játékszabályokat, így nem kell meglepődnünk azon sem, hogy az érettségi kellős közepén változtatnak a módszertanon. Ráadásul annyira előkészítetlenül, hogy még a megyei főtanfelügyelők is csak a sajtóból értesülnek felettesük legújabb döntéséről. És minden bizonnyal senkit nem ér majd váratlanul az átgondolatlan intézkedés okozta káosz sem.
Élesben kísérleteznek gyermekeinkkel életük egyik legfontosabb vizsgája előtt, amikor már azt hittük, minden lehetséges szigorítást kitaláltak, videókkal, mikrofonokkal szerelték fel a termeket, büntetéssel riogatják a felvigyázó és javító tanárokat, lám, itt van egy újabb agyament ötlet. Becsületességről, a megszerzett tudás értékéről szónokol tanár, szülő, közben pedig a fiatal azt látja: lopnak, csalnak a politikusok, a város- és megyevezetők, a miniszterelnök könnyedén megússza plagizált doktori dolgozata leleplezését, lépten-nyomon hazugságon érik, mégis helyén maradhat. Pedig a puskázást, csalást akadályozó intézkedések gyarapítása helyett sokkal többet érne, ha gyermekeink azt látnák, tapasztalnák, hogy a tisztesség erénynek, és nem balekségnek számít. Akkor talán ők is felmérnék, annyit érnek, amennyit tudnak, és nem lenne szükség egyre furmányosabb óvintézkedésekre.
