Egyik ismerősöm aggodalmas arccal mutatta, hogy kedves szobanövényei levélvége sárgul, szárad, és ez nagyon zavarja, mert rontja a növény esztétikai értékét. Minthogy ez a jelenség nálam is előfordult a Dracaena fragrans nevű, sárkányfának nevezett növénynél, arra gondoltam, nem lenne fölösleges olvasóinknak is szólnunk róla. Hátha mást is érdekel.
A sárkányfának – ennek a trópusi Afrikából származó dísznövényünknek – több fajváltozatát ismerjük. (Két fajt nevelek, a D. fragranson kívül a szép, vörös-lilás levélszélű D. marginatát, amelynek őshazája Madagaszkár.) Az idős levelek csúcsszáradása (fotó) ismert jelenség, és leginkább a levegő alacsony páratartalmával függ össze.
Lakásunkat télen hajlamosak vagyunk „túlfűteni”. Ez 15 százalékig szállíthatja le lakásunk levegőjének relatív páratartalmát. Így a télen többnyire „pihenő” zöldjeink fokozottabb párologtatásra kényszerülnek, amit jobb híján öntözéssel pótolunk. Ősi élőhelyükön ugyanis állandó a párás levegő. Egészséges lakásunk számunkra és növényeink számára, ha 40–60 százalékos a levegő relatív páratartalma. A növény levélcsúcsa azért szárad, mert nappal, amikor a levél légzőnyílásai kinyílnak a tápláló szén-dioxid felvételére, a kipárolgás is fokozódik, a túl száraz levegőben az érzékeny levélcsúcs elveszti éltető levélnedvét és elhal.
Az a gond, hogy a levelek nedvesen tartására rendelkezésünkre álló csapvíz a klór és az ásványi sók következtében foltot hagy a levélen. Ez szintén nem „esztétikus” látvány. Ezért a nedves homokos, kavicsos tálcára állított növény vagy a lakást párásító berendezés és a tiszta csapadékvíz (valamint más párologtató növények szomszédsága) lehet a választott megoldás.
