Mintha báli jégen
siklanál,
át a nyári légen
táncikálsz,
   
fűszáltól fűszálig
vonalat
húzol, alig látszi-
fonalat,
   
fényeid befűzöd
sás közé,
sás közé és fűzöld
nyár közé,
   
torzsra, nádbugára
hurkolod,
zsenge ágbogára
húrolod.
   
Csupa zöldláng-fullánk,
játszi férc
minden, ahol munkálsz
nyárlidérc.
   
Szitád, ha elkészült
felibe,
likjait befűzöd
semmibe,
   
s ha elunod azt a
limlomot,
holdszegre akasztod,
lógjon ott.
   
Aki azt eléri
– bár gyerek –
lesz egyszerre férfi,
s földöreg.
   
Telet foghat véle,
meg nyarat,
foghat mindenféle
madarat:
  
Földre, ha borítja,
az az ég.
Égre, ha borítja,
az a föld.