Kobak és Katika gépet építettek. Kerestek két karikát, az egyiket a fürdőszobaajtó kilincsére húzták, a másikat egy másik kilincsre; összekötötték fehér cérnával, ez hajtotta a kerekeket. Aztán a mosógép csövére egy papírgyűrűt húztak, ebbe egy üres penicillines üvegecskét tettek, és kész volt a gép. Most már csak azt kellett eldönteni, hogy milyen gépet építettek.
– Ez a gép kitakarít – kezdte Katika –, és megszárítja Mama haját, és meghámozza a krumplit, és kivasal, és felvarrja a gombot.
– Nem jó – mondta Kobak. – Ez a gép elmegy Mama helyett dolgozni. Minden reggel, amikor nincs vasárnap, a gépet küldjük Mama helyett dolgozni, és akkor Mama itthon marad, és egész délelőtt futballozunk.
– De mikor hazajön a gép, akkor kitakarít, és megszárítja Mama haját, és meghámozza a krumplit, és kivasal, és felvarrja a gombot, és akkor egész délután sétálunk Mamával – döntötte el a vitát Katika.
– És este a gép megfőzi a vacsorát, és akkor Mama egész este mesél – toldotta meg Kobak.
Most már minden rendben volt, meg lehetett indítani a gépet.
Kobak vette a fürdőkád dugóját, avval csavarintott egyet.
– Most itt kinyitjuk – mondta –, akkor a kerék forogni kezd és jön a levegő, és megindul a gép.
De a gép nem indult meg.
Ekkor szétszedték, átalakították, megjavították, összerakták, egész nap dolgoztak szorgalmasan, de a gép mégsem indult meg. A gyerekek nagyon elszomorodtak.
Mikor Mama hazajött, Kobak ezzel fogadta:
– Tudod, Mama, ha nagy leszek, építek egy gépet, és az minden reggel, mikor nincs vasárnap, elmegy helyetted dolgozni, és te itthon maradsz, és egész délelőtt futballozunk.
Katika folytatta:
– És mikor hazajön a gép, kitakarít, megszárítja a hajadat, meghámozza a krumplit, kivasal, és fölvarrja a gombokat. És akkor egész délután sétálunk veled.
– És este a gép megfőzi a vacsorát, és akkor te egész este mesélsz – toldotta meg Kobak.
Így aztán Mama aznap este nagyon sokat mesélt a gyerekeknek, mesélt kisfiúkról, kislányokról, kistraktorról, kisfarkasról, kismalacról, kisautóról, vége-hossza nem volt a mesének.
Mikor pedig Mama lefektette a gyerekeket, és bement a másik szobába, Kobak ezt súgta Katikának:
– Most én mesélek neked egy mesét. Jó?
– Jó – súgta vissza Katika.
– Hol volt, hol nem volt, volt egy mese, abban én építettem egy gépet, és megindult. És mindennap, mikor nem volt vasárnap, elment dolgozni Mama helyett, és Mama itthon maradt, és egész délelőtt futballoztunk. Mikor hazajött a gép a mesében, kitakarított, megszárította Mama haját, és meghámozta a krumplit, kivasalt, és felvarrta a gombot, és akkor egész délután sétáltunk Mamával a mesében.
És este a gép megfőzte a vacsorát, és Mama egész este mesélt: „Hol volt, hol nem volt, volt egy mese, abban én építettem egy gépet, és az megindult…”
