Aki gyermekkorában cserkészkedik, az kreatívabb, bátrabb, gyakorlatiasabb, életrevalóbb lesz társainál. Önmagát is jobban megismeri, és megtanul játékosan, de elszánt kitartással küzdeni a kitűzött célért. A cserkészet önkéntes, politikamentes, vallásos, a világ legtöbb országában elterjedt, több mint százéves ifjúságnevelő mozgalom, mely mindenki számára nyitott. Egy élhető, szerethető életforma, mely sok kihívással jár. A cserkészeket többnyire úgy ismerik, mint akik híven teljesítik kötelességüket a március 15-i, az egyházi és világi ünnepeken, és akik időnként összeszedik a mások által otthagyott szemetet.
Erdélyi cserkésztörténelem
Az első cserkészcsapat Erdélyben 1911-ben alakult Székelyudvarhelyen a Református Kollégiumban Z. Sebess József testnevelő tanár irányításával. A világháború szétzilálta a csírákat, de 1923-ban több erdélyi nagyvárosban is újraalakulnak a magyar cserkészcsapatok. A harmincas évek elején szinte minden magyar tannyelvű intézménnyel rendelkező városban tevékenykedtek cserkészek (Kolozsvár, Marosvásárhely, Székelyudvarhely, Kézdivásárhely, Temesvár). A II. világháború ismét fékezte munkájukat, ezt követően a totalitárius rendszer mindenütt leszámolt a cserkészettel.
1989 decembere után felpörögtek az események. 1990 februárjában Székelyudvarhelyen, majd Kolozsváron jöttek létre a cserkészcsapatok. Csíkszeredában 1990. február 20-án alakul újra a romániai magyar cserkészet Tankó Albert és az öregcserkészek vezetésével. 1990. május 15. és 24. között összehívták Gyergyószárhegyre a Romániai Magyar Cserkészszövetség (RMCSSZ) alapító közgyűlését, amelyen több mint háromszázan vettek részt. Az első elnök Eigel Ernő, a Márton Áron Gimnázium igazgatója lett, őt követte majd tizenhét éven keresztül a tavaly elhunyt Gaál Sándor pedagógus. Neki és a csapatvezetők eredményes munkájának köszönhetően évről évre fejlődött a szövetség. 1995 tavaszán Gyergyószárhegyen már több mint ezer romániai magyar cserkész vett részt a jubileumi ünnepségen. Jelenleg Kasza Tamás négygyermekes édesapa, pszichológus és órásmester irányítja a szövetséget, amely a 25 év alatt különböző korszakokat élt át. A kezdeti euforikus lelkesedés után jött a megpróbáltatások ideje, perelték a szövetséget, politikai alakulatot láttak benne. A lelkesedés is alább hagyott, de a vezetőknek köszönhetően azért megmaradt. Gaál Sándor így fogalmazott: „A cserkészetben látom az egyetlen módját annak, hogy egyszerre Isten-, haza- és embertársszeretetre neveljük az ifjúságot.” Ez lett a szövetség idei szárhegyi találkozójának mottója is.
Gyergyószárhegy, az erdélyi cserkészet szülőhelye
Az öregcserkészek 25 évvel ezelőtt a gyergyószárhegyi ferences kolostor ölelésében – jelképesen az egyház ölelésében – kopjafás emléket állítottak annak, hogy sikerült hamvaiból feltámasztani a szövetséget.
Kasza Tamás: „A szárhegyi jelenlét egy igazi ünnep. Ha Csíkszeredát tekintjük az RMCSSZ bölcsőjének, akkor egyértelműen Gyergyószárhegy a cserkészet szülőhelye. Nagyon sok mindennel készültünk az ünnepre, úgy döntöttünk, hogy kiterjesztjük 2016 őszéig a jubileumi évet, ebben az időszakban helyet kapott egy országos őrsi vetélkedő, amelyet először emeltünk őrsi szintre a Maros megyei cserkészeknek köszönhetően.
Ezt követően készítünk egy nagy szabadtéri kiállítást, amelyet szeretnénk eljuttatni minden erdélyi településre. Hiszünk abban, tudjuk és látjuk a világban, hogy a cserkészet kiváló pedagógiai módszer: a szórványban is, a tömbben is egyaránt. A közösségeken belül kisközösségek révén megerősíti a település magyarságát. Ezért az erdélyi 25 éves munkánkat, a cserkészet 100 évét, illetve a magyar cserkészet tevékenységét szeretnénk bemutatni ezzel az interaktív, dinamikus kiállítással.
Az 1990-es alakulásunk óta 147 cserkészközösség jegyeztette be magát. Sajnos, sok közülük már nem aktív, de ezen próbálunk segíteni. Jelen pillanatban közel 70 működő csapatunk van kilenc körzetben (Háromszék, Kolozsvár, Maros, Csík, Gyergyó, Udvarhely, Enyed, Szilágy, Észak-Erdély).”
Az idei jubileumi évben kettős eseménnyel ünnepel a szövetség: május közepén Gyergyószárhegyen és augusztus 14–24. között Kolozs megyében.
A gyergyószárhegyi ünnepi hétvégén a szövetség több csapata, vezetője és öregcserkésze képviseltette magát. Énekelve vonultak végig az utcákon, a cserkészek sorfala között haladt át a vezetőség, majd a ferences kolostor mellett megtartották az ökumenikus istentisztelet-szentmisét. Borbándi András, a szövetség református- és Simó Gáspár, annak katolikus lelki vezetője szólt az egybegyűltekhez, hangsúlyozva az itthon maradás és az egység fontosságát. „Sokan vagyunk, de nem elegen... A cserkész a reménység jele. Azé a jövő, aki nagyon akar szeretni. Isten azt adja meg, amire vágyunk. Akarjuk-e a jövőt?” – hangzott el a kérdés. Simó Gáspár Márton Áron-idézettel zárta gondolatait: „A kényelmes napokról nekünk le kell mondanunk: harcok idején, történelmi fordulóban, eszmék és népek elkeseredett mérkőzésekor születtünk, de a nagy időkhöz nagy nemzedék kell, s megéri, hogy szerepet vállaljunk, összefogjunk, mint még soha, s a nyomasztó jelenben is tántoríthatatlan bizalommal dolgozzunk.” Fr. Anaklét OFM, a ferences rend megbízott gondnoka hangsúlyozta, hogy miként Isten szövetséget kötött a népével, a tízparancsolatot a szívükbe véste, úgy a cserkészeknek is van tízparancsolata. Kívánta, hogy szenvedéllyel éljék meg.
Sokan felszólaltak az ünnepségen. A legidősebb, a 85 éves Magyari Levente 1941 karácsonyán tett fogadalmat Szászrégenben. Geréb Péter volt alelnök, körzetvezető arról vallott, hogyan szeretett bele a cserkészetbe A Rozmaring őrs kalandjai című könyvet olvasván. Szabó Lajos kanonok, a 040-es Szent György csapat alapítója és parancsnoka, aki évekig volt a szövetség lelki vezetője, visszatekintett az elmúlt 25 esztendő történelmi eseményeire, és bátorító szeretettel biztatta a jelenlevőket, hogy van jövője a cserkészetnek, ha Isten gondoskodására bízzuk. Köszöntőt mondott Kelemen János, Bálint Lóránt, Erdei János, Borbándi András, Sajtos Norbert, majd megkoszorúzták a kopjafákat.
Kasza Tamás szövetségi elnök megköszönte mindazok munkáját, akik az évek folyamán hozzájárultak a szövetség negyedszázadának alakításához. Közös fotó készült azokról, akik jelen voltak a kezdetektől, aztán akik 20, 15, 10 vagy 5 éve kapcsolódtak be a cserkészetbe.
Csíkszereda: Scoutea Kávézó
A csíkszeredai Scoutea Kávézót a brassói Szőcs József hozta létre a megyei könyvtár épületében. A csíksomlyói búcsú után tértünk be megpihenni, egy kávét és üdítőt elfogyasztani. Lassan feloldódnak a búcsúról jövő, elfáradt cserkészek, és ragyogó szemmel mesélik történeteiket:
Lemák Tünde (145-ös, Bocskai István csapat, Hossszúmező, az ukrán határ mellett): „Harmincéves koromban kezdtem cserkészkedni Magyarországon, amikor már három gyermekem csapattag volt. Úgy hozta az élet, hogy eljártam a táborokba az 1220-as csapattal főzni. Felkértek, hogy segítsek, s én szívesen tettem. Aztán ott ragadtam náluk. Cserkészéletet éltünk mi a magánéletben is, a tíz törvény szerint, csak nem tettünk fogadalmat. Szerencsen tettem esküt, aztán Hosszúmezőre költöztünk, amely Máramarosszigettől 12 km-re van. Megszületett a negyedik gyermekünk, Luca. Hosszúmezőre telepedésünkkor arra gondoltam, hogy csapatot kell alakítani, nem járhatunk a 60 km-re levő nagybányai csapathoz cserkészetre. 2014 januárjában toborzást tartottunk a faluban, októberben megvolt az első fogadalomtétel. Van kiscserkész őrsöm hét gyermekkel (vegyesen fiúk-lányok). Azóta összesen harmincketten tettek fogadalmat és ősszel még tízen fognak. Életre szóló emlék marad, amikor egy hónapot Portugáliában tölthetett a lányom, és mindig különleges élmény a dzsembori, amikor a világ cserkészei együtt tevékenykednek egy nagy táborban...” Lemák Tünde a szórványból elhozta cserkészeit a tömbmagyarságba, akik így először vehettek részt a csíksomlyói búcsún, és megtapasztalhatták, milyen Székelyföldön az élet.
László Tünde (104-es számú Ady Endre csapat, Csíkszereda): „Szerintem megéri a csapathoz tartozni. Nem is tudom, mit csinálnék, ha nem lennék cserkész... Az a sok jó pillanat, a táborok, az emberek, a portyák. Amikor mentem ötödikbe, akkor volt az első táborom, ott fogtak meg. Mivel? A programokkal, ott tanultam meg a rovást. Miként mutatnám be a cserkészetet a fiataloknak? Tele van kalanddal, rengeteg embert megismerhetsz. Sok mindent megtapasztalhatsz, amit a hétköznapokban nem. A legjobban az országos rendezvények tetszenek.”
Kerekes-Salánki István, becenevén Mókus a szövetség jelenlegi mozgalmi vezetője. Már hétévesen megismerkedett Kolozsváron az ifjúsági mozgalommal nővére révén. „A fél osztály bekapcsolódott, aztán 2–3 hónap múltán egyedül maradtam. Az tartott benn, hogy hozzám hasonlóan gondolkodtak az emberek: szerettem kirándulni, fontos volt a magyarságom és a népzene. Utána már a cserkészet határozta meg az életemet: a szakmámat is eszerint választottam, a gondolkodásmódom is annyira átitatódott, hogy ha kivágnám belőle a cserkészetet, nem is tudom, mi maradna belőle. Szeretnénk alaposan megtervezett, tudatos és magas minőségi nevelőmunkát végezni országos, körzeti, csapat és őrsi szinten egyaránt.”
A Györgyjakab házaspár, Tímea Rita és Pali 1997-ben tettek fogadalmat. Jelenleg külügyi vezetőként és ügyvezető elnökként dolgoznak a szövetségnél. Györgyjakab Tímea így foglalja össze a lényeget: „A mozgalom célját, elveit és módszereit az alapító, Lord Robert Baden-Powell határozta meg. A világ több mint 200 országában 38 millió cserkész dolgozik egy közös célért: segíteni a gyermekeket és fiatalokat, hogy aktív és elkötelezett felnőttekké váljanak. A magyar cserkészmozgalom célja, hogy a társadalmat olyan életrevaló, elkötelezett, felelős, egészséges polgárok alkossák, akiknek fontos, hogy önmaguk folyamatos nevelése által az Isten felé növekedjenek. Az RMCSSZ aktív tagja a Magyar Cserkészszövetségek Fórumának, cserkészcsapatok révén kapcsolatban áll, de nem tagja a Cserkész Világszövetségnek, országon belül pedig partneri kapcsolatban van a Román Nemzeti Cserkészszövetséggel.”
A Tímea karjában levő kis Palkó már az anyatejjel szívja magába a cserkészetet, ott volt a tavaly nyári nagy táborban is. A Györgyjakab házaspár az idei emléktáborban a családos tábor vezetője lesz. Még lehet jelentkezni a magyarlónai nyári nagytáborba, a www.rmcssz.ro honlapon bővebb részleteket lehet olvasni Szent István népének táboráról.
