A Székölykök nagyméretű sátrában tartott konzultációra mintegy harminc személy volt kíváncsi, zömében a fiatalabb korosztály­ból. Nyugdíjasok, pedagógusok, képzőművészek, civil szervezetek vezetői is részt vettek a több mint kétórás rendezvényen, ahol jelen volt Bokor Tibor polgármester, Derzsi Gyula alpolgármester és Fejér László Ödön parlamenti képviselő is.
Bokor Tibor azt hangsúlyozta, hogy a kitűzőkön szereplő Komolyan gondolom! jelmondatot a programban részt vállaló polgármesterek valóban komolyan gondolják, és hisznek abban, hogy a megtisztelő címet el lehet nyerni, van értelme az öt székely város összefo­gásának, együttműködésének, s arra kérte a jelenlevőket, minél jobb és okosabb ötletekkel rukkoljanak elő, hogy a pályázat biztosra nyertes lehessen. A pályázatot Farkas András és Veres-Nagy Timó, a kolozsvári Pont Csoport munkatársai ismertették.
Vetró András szobrász a három kiadást megélt Udvartér kiállítássorozat újraélesztését javasolta. Arról a nemzedékről van szó, akik mára már meglett, befutott képzőművészek, mint Martini Yvette, Kozma Levente, Fésüs Tamás, Héjja Tamás, de azóta felnőtt egy újabb művészgeneráció, amely a sorozatot folytathatná. Ez lenne az, amit a többi székely város nem tudna felmutatni. Javasolta, használják szabadtéri előadásokra a kantai Szentháromság-plébániatemplom belső udvarát vagy az egykori kaszárnya udvarát, földszinti termeit is.
Beke Ernő nyugdíjas tisztviselő, a Gyűjtemények Háza tulajdonosa szerint vissza lehetne hozni a város múltjából pár turistacsalogató dolgot. Ilyen lenne a hajdani három főtéri kerekes kút egyikének, a tér közepén lévőnek a visszaállítása; a kerekes kút itatócölöpökkel volt körülvéve, ami kuriózumnak számítana. Fontosnak tartaná a Molnár Józsiás park valamikori hangulatos deszkacukrászdájának újjáépítését, a Gábor Áron-szobor kiemelt érvényesítését, „a központot a szobornak, és nem a fáknak kellene uralniuk”, s oda kőből olyan emelvény is kellene, ahol bárki szabadon elmondhatná gondolatait.
Szabó Szende, a kézdialmási gyermekotthon vezetője szerint nem lehetetlen célkitűzés elnyerni a címet, a város már bebizonyította nem is egyszer, hogy valóra tudta váltani elérhetetlennek tűnő álmait, és méltó partnere lesz Sepsiszentgyörgynek, illetve a másik három székelyföldi városnak.
Ifjú Gál Zoltán építész arról beszélt: nagy gond, hogy értékes épületeink magánkézben vannak, és tulajdonosaik nem rendelkeznek a szükséges anyagiakkal azok teljes vagy homlokzati felújításához. A fiatal építész a Kézdiszéken fellelhető értékes udvarházakra hívta fel a figyelmet, és kúriatúra-programba iktatását javasolta. A szálláslehetőségek sem a legfényesebbek, a város nem tud nagyobb turistatömeget befogadni, miközben Fortyogófürdő évek óta zárva – mutatott rá. Gáspár Csongor, a Székölykök fesztiválok egyik főszervezője arról szólt: az udvarterekben sok a lakatlan ház, érdekeltté kellene tenni a tulajdonosokat, hogy egy-két szobát panzióként működtessenek.
Bakk-Dávid Tímea, a Transindex munkatársa a kézdivásárhelyi identitásról, a lokálpatriotizmusról beszélt, ami mást-mást jelent az idősebb, illetve a fiatalabb korosztály számára. Gábor Balázs médiaszakember a céhes mesterségekre világított rá, javasolva, a még élő mesteremberekkel interaktív skanzenszerű tevékenységet lehetne szervezni a külföldi turisták számára. Deák Ferenc magyartanár a Kosztándi művész házaspár javaslatait, ötleteit tolmácsolta. Meglátásuk szerint a kovácsoltvas erkélyeket kellene egységesen felújítani, ami emelné a város főterének a szépségét, az udvarterek bejáratait pedig freskókkal kellene díszíteni. Jancsó Katalin újságíró a borvizekre, a várromokra és a székely gasztronómiára hívta fel a figyelmet.