Huszonnégy helyszínt nyilvánított a világ kulturális örökségévé az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének (UNESCO) Bonnban ülésező világörökségi bizottsága. A listára való felkerülés megkönnyítheti az anyagi hátteret a helyreállításhoz, a működtetéshez és az idegenforgalmi fejlesztéshez.
Az európai helyszínek között van mások mellett az Elba partján fekvő raktárváros: a hamburgi Speicherstadt egykori raktárépületeiben ma irodák, bankok, galériák és exkluzív lakások találhatók. Egy másik világörökséggé vált ipari létesítmény a Norvégiában a 20. század elején felépült Rjukan-Notodden műtrágyagyár. A skóciai Forthban a világ leghosszabb konzolos vasúti hídja is felkerült a világörökségi listára – olvasható az UNESCO honlapján (Unesco.org).
Világörökségi címmel gazdagodott Szicília is: Palermo arab–normann része – két palota, három templom, egy katedrális és egy híd –, valamint Cefalú és Monreale katedrálisa. Törökországból Epheszosz antik romváros, valamint a Felső-Tigris folyó medencéjében fekvő Dijarbakiri erőd és a Hevsel kertek váltak világörökségi helyszínné, utóbbi térség a hellének óta fontos kulturális központ. Keresztelő Szent János Biblia szerinti lakhelyét, azaz Betánia történelmi városát is felvették a listára. A Jordánia fővárosa, Ammán közelében fekvő Betánia a kereszténység egyik legfontosabb helye: az itt tett régészeti felfedezések a legjelentősebbek közé tartoznak az országban.
A franciaországi Burgundia borvidékét és a pezsgőről híres Champagne pincészeteit is világörökséggé nyilvánította az UNESCO bizottsága.
Japánból a Meidzsi korabeli (1868–1910) ipari forradalom 23 emblematikus helyszíne, köztük szénbányák, hajógyárak és más ipartelepek kerültek a világörökségi helyszínek közé. A jelölést diplomáciai viszály övezte, mivel Dél-Korea és Kína szerint ezen üzemek egy részében, például a szénbányákban a második világháború előtt és alatt sok ezer koreai és kínai kényszermunkást dolgoztattak. A listára való felvételt a Koreával kötött diplomáciai kompromisszum tette lehetővé: Japán ígéretet tett, hogy megfelelő információs központot alakítanak ki, amely a világörökség részét képező helyszín teljes történelmét bemutatja.
A már 1993 óta a világörökség részét képező El Camino zarándokutat két útszakasszal egészítette ki az UNESCO bizottsága: a Camino Francés és az Észak-Spanyolországon át Santiago de Compostelába vezető útszakaszok mintegy 1500 kilométeres hálózattal bővítik ki a már a listán szereplő Szent Jakab utat.
A világörökségi listára 5 természeti, 31 kulturális és egy vegyes helyszínt jelöltek idén. Az UNESCO világörökségi listáján már 1033 helyszín van több mint 160 országból. Közülük Olaszország a csúcstartó, 51 helyszínnel. Kínában 48, Spanyolországban 44, Franciaországban 41, Németországban pedig 40 helyszín a világörökség része.
