Bereck patakában halakat mérgeztek meg – miként tudósítónk tegnapi írásában jelezte –, több százat is. A tömeges pusztulást egy, a községháza szomszédságában lakó helybeli gazda okozta, aki – nem először – vegyszeres tartályát mosta ki a vízfolyásban.
Szép berecki szokás, ám ennél is beszédesebb, hogy miután Dimény Zoltán polgármester a helyszínen ismerteti a tömeges halpusztulás tényét, azt mondja, nem jelenti az ügyet az illetékes környezetvédelmi hatóságoknak, mert nem szeretné, hogy falustársát megbüntessék.
Ilyenszerű történetecskéket hallani ugyan széles e hazából – igen, az autonómiáról álmodó Székelyföldön is –, ám ez a berecki ügyecske azért erőteljesen fűszerezett. A polgármester nem árulja el a jó szomszéd nevét. Gábor Áron szülőfalujában a választott vezető inkább cinkosságot vállal egy, a világhoz nagyon eredeti módon viszonyuló, Bereck-patakában vegyszeres tartályt öblítő atyafival, mintsem a lakosság érdekét – hiszen egy település vízfolyásának megóvása mégis csak közérdekű feladat lenne – képviselje.
Sajátos észjárásáról tanúskodó polgármesterünk szépen példázza a magukat helybeli kiskirályoknak tekintők mentalitását. Ők ugyanis azt tartják, övék a hatalom s a dicsőség – s bizony, távoliak még az önkormányzati választások –, a törvényt és a szokásjogot egyaránt maguk szabják érdekeik s szájuk íze szerint. Úgy vélik – szándékosan nem használjuk a gondolják igét –, megengedhetik maguknak, hogy szemrebbenés nélkül, a világ legtermészetesebb módján felkarolják, óvják a természetet egyébként érzéketlenül és ostobán szennyezőket, mert hát a jó cimbora az jó cimbora.
Nem is az a kérdés, van-e szüksége Gábor Áron szülőfalujának – hol vagytok Gábor Áronok? –, Székelyföldnek hasonló képességű vezetőkre. Inkább a polgármestereket jelölő, támogató szervezeteinknek kellene sürgősen olyan közösségi programot indítaniuk, melynek során lemérhetnék választott tisztségviselőink intellektuális potenciálját, mérlegelési, illetve döntési képességét. S ha netán a végeredmény katasztrofális lenne, kérjük, követeljük, hogy szervezzenek szaporán nyári egyetemet, s pótolják a hiányosságokat. Mert ha az elkövetkezőkben polgármestereink – nem csak Felső-Háromszéken – minden jó szomszéddal kebelbarátok lesznek, lesz itt minden, csak jövő nem. Székelyföld többet érdemelne – sóhajtozhatnánk némi pátosszal, úgy, mintha éppen csak választási kampányban lennénk, de rögzítsük inkább az egyszerű mondást, miszerint mindenki azt kapja, amit érdemel.
