A görög nép, vezére, Ciprasz utasítását követve, nemmel szavazott az esetleges megszorításokra és adósságuk törlesztésére. Aztán a sikeres népszavazás után megmondta: „Görögország Európa megszorítás-laboratóriuma lett”. Ezzel azt sugallaná, hogy mire a görögök megszoknák a megszorításokat, úgy járnának, mint a cigány lova az éhezéssel. És azt senki nem akarhatja, hogy kimúljon Görögország. Ezért merészelt újabb hitelkérelmet benyújtani.
A görögök bizakodóak, mert ha csődöt is mond bankrendszerük, visszatérhetnek nemzeti valutájukhoz: a drachmához. Azt nyomtathatnak majd eleget, hiszen ha kiesnek az unióból, akkor abba nem szólhat bele senki. Más kérdés, hogy nem lehet tudni, mit fog érni a görög pénz, és lesz-e vele, mit venni. Annál jobb, ha nem, mert akkor nem lesz mire költeniük, így felajánlhatják, hogy drachmamilliárdokkal fizetik ki eurómilliárdos tartozásaikat. Csak ahhoz még sok-sok pénznyomtató és pénzverő gépet kell hitelből vásárolniuk.
Ehhez képest Románia jól áll, mert ránk az EU vissza nem térítendő pénzeket akar tukmálni – némi csekély önrész hozzáadásával – különféle projektekre, de mi nem vagyunk képesek azokra pályázni. Ha mégis összejön, akkor nem tudjuk elkölteni. Ha meg igen, akkor kiderül, hogy nem felhasználtuk, hanem elloptuk.
A mi miniszterelnökünk, Ponta is – akárcsak Ciprasz kollégája – örömmel fogadta a görög NEM-et és azt üzente törökhonból, hogy ő és román népe szolidarizál velük. Mikor mi bajban voltunk, akkor nem segített senki rajtunk sem – mondta. Nem tudom, mire gondolt. Arra-e, mikor 1981-ben Romániának is volt tízmilliárd dollár adóssága, és abból törleszteni kellett volna, de nem akartuk, ezért csődöt mondtunk 24 órára? De aztán bölcs vezérünk felvett még 1,3 milliárd dollárt, amit a többivel együtt visszafizettünk tíz év alatt. Közben mindent, amit lehetett, eladtunk exportra, annyiért, amennyiért megvették, és adagra volt kenyér, olaj, cukor, vaj, benzin és egyebek. Nyakra-főre vették el a villanyt, és nem volt fűtés, értékes útmutatás annál inkább: ha fázunk, vegyünk fel még egy szvettert. És együnk sok halat. És a Kárpátok géniuszát most a románok 25 százaléka minden idők legjobb elnökének tartja!
Brüsszelben, ahol Ciprasz hetel, a román példával csak mint titkos fegyverrel fogják fenyegetni a nemzetközi pénzintézetek. Közben azzal biztatják, hogy ha ő is átveszi az egykori román módszert, jutalmul kocsikázhat például az angol királynő lovas hintaján, miként Ceauşescu és felsége.
Ha mi évente egymilliárdot (dollárban) adtunk meg, akkor a görögök az ő 300 milliárd euróját is simán tudják törleszteni olyan háromszáz év alatt. Csak nekik is be kell osztaniuk napjára azt a tíz olívaolaj-bogyót, ami a havi fejadag lesz. Napi fél naranccsal édesíthetik életüket, ha kertjükben terem, és ha a narancs mellé citromot is esznek, akkor egész könnyen tudnak savanyú pofát vágni a dologhoz. Halat is foghatnak, hiszen számtalan szigetük és hosszú tengerpartjuk van, és mivel rengeteg a munkanélküli, azok mehetnek halászni. A fűtés nem lesz olyan nagy probléma, mint nálunk volt, hiszen enyhék arrafelé a telek. Derült éjszakákon, ha elveszik a villanyt, csodálhatják ingyen a holdvilágot. Üdülésre nem kell költeniük, nem kell elutazniuk nyaralni Görögországba, hiszen sokan csak kimennek a kertjük végébe, és készen várja a tengerpart, nyáron meleg vízzel. Aki nem szereti a tengert, az felmászhat az Olümposzra, és beszédbe elegyedhet az ott lakó istenekkel, mert lehet, már csak azok tudnak segíteni Görögországon. Saját idegenforgalmi látványosságaikat ingyen megtekinthetik, és ehetik a kecskesajtot, mert az nagyon egészséges, és a kecske szinte a semmivel is beéri, annyira igénytelen állat. A muszakát szójával készítik, desszertként leszednek a fáról egy-egy szem fügét és talpig egy szál fügefalevélbe öltöznek. Ha ügyesek, akkor akár évi kétmilliárdot is vissza tudnak fizetni, és így röpke 150 év után már egyáltalán nem lesz tartozásuk.
