Vidám hazanézőKenéz Ferenc: Háry János Székelyföldön

2015. július 11., szombat, Irodalom

Vót eccer, hó nem vót, hogy ki vót a, s mikó vót, há én azt má meg nem tudom mondani, na de a lényeg mégiscsak az, akár vót, akár nem vót, hogy vót egyszer egy színház, de hát hogy melyik vót, azt már meg ne kérdezze senki, hogy a Tompa Sándor, Tomcsa Miklós vagy a Tompa Gábor színház vót-e, ugyi, hát a fene tudja má ezeket mind észben tartani, vót egyszer egy színház, amelyik itt járkált a környéken, no, hát ezek most Főfőlófőfalván állottak meg éppen, hogy esti előadást tartsanak,

Háry János volt műsoron, tudják, amikor a huszár ráül az ágyúgolyóra, s azon közlekedik, hogy hogy nem lovon?, ha már magyar huszár?, hát én azt most meg nem tudnám mondani, biztos kilőtték alóla a lovat, s akkor meg mán ő azt gondolta, há egye fene, akkor meg mán rajta marad az ágyúgolyón, miért gyalogolna, ha már mehet ágyúgolyón is, a  gyönyörű zsinóros mentéjében, vagy dolmányban, vagy kacagányban, vagy hogy a fenébe is hítták  akkó azt a lájbit, ami rajta volt, szóval ez a darab volt itt is a program, el is játszották, meg is tapsolták a nípek, no de az történt, hogy előadás után nagy vacsorát csaptak a faluban, megvendígelték űket Főfőlófőfalván, hát hogy a színészek, ezek a Tompáék, vagy Tomcsáék, vagy kik, há má nehogy éhkoppal menjenek tovább, hát ettek is, ittak is erősen, de meg ez a Háry, ez nem is őtözött át, úgy ült asztalhoz, ahogy a színpadon járt-kelt, azzal a szép zsinóros dolmánnyal, paszomántos nadrággal, nagy veres csákóval, pödört nagy bajszával, tetszett is a nípnek nagyon, mulattatta is őket, ahogy csak lehetett, aztán még ráadásul bizony menyecskézni-csecsecskézni is próbált ott a falusi nőszemélyek körül, s ez olyannyira sikerült is neki, hogy egyszer csak el is tűnt az asztaltól, az ám, csakhogy mire felébredt, hát bizony már késő éccaka volt, s ott találta magát egyes-egyedül egy nagy, sötét csűrben, merthogy ezek a Tompáék, miután ettek-ittak, bémásztak a buszba, s nem látták, hogy ez a Háry hiányzik, illetve látták, hogy nem látják, de hát gondolták, jól van a, fekszik biztos ott, hátul, ahol ilyenkor szokott, béhúzódva, de inkább béesve a pad alá, így hát nyugodtan indították a motort, s bele az éjszakába, odahagyva Háryt, csákóstól, kardostól, dolmányostól, úgy, ahogy a pódiumon járt-kelt, a meg mikor felébredt, azt se tudta, hol van hirtelen, aztán már látta, hogy a csűrben, de meg feltápászkodva azt is látta, hogy há itt már nincsen se csecsecske, se menyecske, de meg a faluház előtt a busz sincsen sehol, hát rögtön átlátta a helyzetet, arra gondolt, hogy affene egye meg, hát nem itt hattak engem!, ezért aztán, ahogy világosodott, úgy, ahogy vót, ebben a kardos, csákós, dolmányos színpadi ruhában, ment is ki rögtön a falu szélire, hogy már majd valami autóstoppal csak tovább menyen, már így, ahogy van, állt, állingált ott, emelgette a kardját, igen nagy köd vót, szítta a cigerettát egyiket a másik után, s egyszer csak látni vélte a nagy ködben a közeledő buszt, ráadásul  nemsokára azt is kivehette a nagy ködben, hogy ez bizony magyarból jön, no hálistennek, megörült Háry János, ez aztán most biztos főveszen engem, hát csak azt nem gondolta, hogy azok ott a kocsiban mennyire meg lesznek hökkenve, hogy né, hát alig bukkannak ki a ködből, alig érkeztek a Székelyföld szélére, még be sem teszik lábukat az első faluba, hát mit látnak, mintegy káprázat, a reggeli  ködből elősejlik egy igazi, pompás székely huszár, épp a kilométerkőnél, a nagy ködben is teljes díszben,  karddal, csákóval, sarkantyúval, nagy bajusszal, s int, integet az anyaországból jövő igaz magyarok felé, ámulának is azok nagyot, nézik hitetlenkedve, mint egy álmot, nem akarnak hinni a szemüknek, ez aztán az igazi Székelyföld, az ám, mint a mesében, ott áll csákóban, dolmányban, tisztelgő karddal a hajnali ködben, ott áll a székely huszár, csak nem álom, csak nem mese, ez mégiscsak az az igazi ősi táj, ahol még megvannak azok az igazi régi huszárok, akik rendületlenül ott állnak a falu szélén ma is, a határkőnél, s kivont karddal őrzik a Székelyföldet... Int, int is nekik, visszaintenek, a meg szegény, ahogy távolodnak egyre jobban, egyre keservesebben  integet... Elébb még mintha utánok is akart volna indulni, de aztán mégse mozdult, nem  hagyta ott a vártát... Tudta, hogy neki ott a helye... Na mán most, hogy ez így vót, vagy nem így vót, engem ne kérdezzenek, én nem láttam ott a huszárt, Háry Jánost is csak a színházban, ott Tompa Sanyiéknál, mikor egyszer ott jártam Kolozsváron, de akkor ott, a színpadon nem vót semmiféle kilométerkő vagy határkő, úgyhogy ott, az a kolozsvári Háry egész biztosan valami mást őrzött, nem Székelyföldet. De hogy mit őrzött, mit őrizhetett, azt  nem tudnám megmondani...

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 514
szavazógép
2015-07-11: História - :

Ferenczes István: Veszedelmekről álmodom (Gál János honvédszázados emlékcirkálásai - 15.)

Tervezgetéseinkbe megint a rohadék osztrákok köptenek belé. Nem emlegetem én most a gyalázatos Bach tirániát, az Erdélyt elárasztó ügynök, spicli hadat, akik közé sokakat magunk fajtánkból es bészorongattak, bézsaroltanak, avagy egy tál lencsével megvásároltanak, minek okából szabadságharczunkról még otthonainkban sem merénk beszédet hozni, hanem az ennél még alattomosabb bécsi ármányokat, mellyek révén még a kicsiny földadta kincseinket, alig sarjadó iparunkat a maguk kezébe szerelék kirablásunk czél­jából.
2015-07-11: Irodalom - :

Atti dala a RaMaDeSz, a király című népdaloperából (Nyári játékok)

Döntsd a tőkét, ne siránkozz!
 
Véres druzsbát hoztam,
Őseink láncfűrészét,
Sorsdöntő harcra kész e gép.