Ez még semmi, most figyeld meg,
hogy eszik a Ferke-gyermek:
a levest, mint vizet issza,
szája szélén csordul vissza.

Csücsörítve szürcsöl,
Szájat tátva csámcsog,
Szipákol is, hörböl,
Majmocskát utánoz.

Kés? Vagy villa? Hát ez meg mi?
Ő tíz ujjal szokott enni.

Úgy fogja a kolbászt,
mint kocsis az ostort,
s ahogy belekóstolt,
mint bűvész a kardot,

hopp, már le is nyelte,
ha a kolbász tartott volna,
ma is nyeldekelne!
A kalácsot tépi. A húst marcangolja.
Mormog evés közben,
 mint Heki a csontra.
A töltött káposztát
dühösen cibálja,
kenyér belét,
mint barkácsok
fűzfateknőt,
jó mélyen kivájja.

Eszik kézzel-lábbal,
vajat töm a fejbe,
foggal és körömmel
tehenet is fejne.

Ejnye, falánk fickója,
fejet tömő kis hólyag,
majd megbánod temagad,
ha mindenki kikacag,
s te meg fogva a hasad,
izzadozva, lóhalálban
egy kis helyre
(ejnye, ejnye!)
fintorogva szaladsz.