Tágasabb volt, mint a Lada, kifinomultabb, mint a kétütemű Wartburg és sokkal takarékosabb, mint a Volga. Kombiként a szocialista blokk egyik legjobb választásának tűnt a Dacia 1310 TX, de rémtörténetek keringtek gyatra minőségéről és megbízhatatlanságáról. Veteránkorhoz közeledve persze sok hibáját megbocsátjuk, és felértékelődik a kényelme.
Sokan istenítették, de valószínűleg többen voltak, akik inkább messziről elkerülték a Dacia legismertebb, Renault 12-es alapú, elsőkerék-hajtású modelljeit. A bosszúságot szinte kizárólag a minőség okozta a tulajdonosoknak, a széteső futóművet, a gyorsan meginduló rozsdásodást, a rövid élettartamú motort és féltengelyeket, a gyenge elektromos rendszert nem tudta feledtetni a kényelmes rugózás, a viszonylag alacsony menetzaj és a jó helykínálat sem.
Ment a Renault,
jöttek a nehézségek
Még az elsők, azaz az 1969-től futó 1300-asok csak hagyján, hiszen a kezdetekkor a franciák még fogták a gyeplőt a gyártásirányításban. De amint 1978-ban lejárt a Renault-val kötött megállapodás, jöttek a nehézségek: az alkatrészeket immár kizárólag Romániából biztosították, az összeszerelés egyre pocsékabb lett, sokasodtak a garanciális hibák. A típuson a frissítés és a választékbővítés sem igen segített, a Románián kívüli baráti országokban fokozatosan lanyhult iránta az érdeklődés. Magyarországon is hanyatlott, főleg a nyolcvanas évek második felétől, amikor már egy-egy használt nyugati típus is betette a lábát hozzájuk az osztrák határon keresztül. Az első módosított változat az 1979-es 1310 volt, dupla kerek fényszóróiról, szögletesebb és fekete végű, de továbbra is krómozott lökhárítóiról, nagyméretű hátsó lámpáiról, a csomagtérfedél peremén végighúzódó fekete díszlécéről lehet felismerni, és új műszerfalat, kormányt kapott.
Nagy rakterű ritkaság
A módosítások nem a román fejlesztők kreativitását dicsérik, a Renault 12-es is ugyanígy alakult át Franciahonban. A Break nevű kombi verzió már az 1300-asnál megjelent, ám hozzánk főleg az utód nagy rakterű változatát hozták, igaz, a Ladák és Wartburgok puttonyosaihoz képest kis mennyiségben. Ezért is izgalmas az a nagy rakterű TX, amelyet a halásztelki Autó Halas kereskedésben találtak az Origo.hu szerkesztői. Ez már az a széria, amelynél az első fényszórók kerete a hűtőráccsal együtt vaskos műanyagból készült, és kilóg a sárvédőlemez síkjából. Előre és hátulra is kapott oldalsó helyzetjelzőket, ez főként az amerikai autók kiváltsága volt abban a korban. A jellegzetes világoskék szín talán még jobban azonosította a típust, mint az embléma, igaz, már szinte új korától ugyanolyan matt volt, mint most, 28 év után. Néhány éve Bajáról érkezett Budakalászra, majd onnan a kereskedésbe, óra szerint mindössze 40 ezer kilométert futott.
Nehézkesen nyílnak
az ajtók
Teljesen rohadás- és tákolásmentes a karosszéria, valószínűleg garázsban töltötte az elmúlt évtizedeket, hiszen a köztudottan gyenge rozsdavédelem miatt másképp néhány év alatt elporladt volna az alja. A kombik zöme azért sem éri meg a veteránkort, mert elhasználódik, ez a Dacia ugyanakkor a család kedvence lehetett, hiszen külsejéhez hasonlóan utastere is újszerű. Az ajtók nehézkesen nyílnak, a nyomógombos kilincs is határozott kezet vár el. Az eredeti fekete kárpit hasonló, izzasztó anyagú, mint az egykor luxust jelentő Lada 2107-esben, az ülések méretesek, puha tömésük miatt süppedősek. Jobb fogású a vastagabb volán, mint az 1300-asban, az eredeti fényében tündöklő műszerfalon rengeteg színes visszajelző néz szembe a sofőrrel. Az elöl ülők helye kifejezetten tágas, a második sor hasonló méretű, mint a kocka Ladáé vagy a 353-as Wartburgé; ha nagyra nőttünk, a térdünk belenyomódik a puha üléstámlába, a fej viszont nem éri el a plafont.
Ebbe egy hűtő is belefért
A lényeg itt persze a csomagtartó, a taxisok, nagycsaládosok és kereskedők örömforrása. Bejárata jóval szélesebb, mint a Lada 2104-esé, küszöbe a nagy hasmagasság ellenére sincs magasan, az ötödik ajtót pofonegyszerű acélkitámasztó tartja az égben. Kárpitozása sem olcsó hatású, alulra és oldalra is jutott textil. Amiről a szedántulajdonosok csak álmodtak, itt valóság: a hátsó ülés előrehajtogatásával lehetett bővíteni az alapból 430 literes rakteret, az 1650 literes teljes kapacitás elég lehetett egy nagy hűtő szállításához is. Bár az 1289 köbcentis, 54 lovas négyhengerest hónapok óta nem indították be, szívatóval első kulcsfordításra életre kelt, és duruzsolt jellegzetes ketyegős hangján. Sokáig kérte a szívatót, nagyobb gázra melegen is fulladozott, a karburátorbeállítás jót tett volna neki. Hosszú botváltója a gyenge pont, akadozva, nehézkesen kapcsolható, nem egyértelmű a fokozatok elhatárolása, a hármast és a hátramenetet nem mindig sikerült megtalálni. „Hintós” rugózásával remekül kezelte az úthibákat, de ha megpróbáltak vele hirtelen irányt váltani, billegett, mint a keljfeljancsi. Ehhez még jött elrettentésül a hatalmas kormányholtjáték és a közepes képességű szervofék, így az origósok visszafogottan hajtottak vele. Annak viszont örültek, hogy menet közben kifejezetten csendes a Dacia, és a belső kárpitok sem kezdtek hangjátékba.
(Forrás: Origo.hu)
Műszaki adatok – Dacia 1310 TX Break
Motor: négyhengeres, OHV-vezérlésű, hengerenként kétszelepes benzinmotor, elöl hosszában beépítve
Hengerűrtartalom: 1289 cm3
Teljesítmény: 54 LE, 5250/perc fordulaton
Nyomaték: 92 Nm, 3000/perc fordulaton
Erőátvitel: négyfokozatú, kézi kapcsolású szinkronizált sebességváltó, elsőkerék-hajtás, egytárcsás száraz kuplung
Felfüggesztés: elöl háromszöglengőkar és rugóstag, hátul merev tengely, tekercsrugó, elöl-hátul stabilizátor, elöl tárcsa-, hátul dobfék
Felépítmény: önhordó acélkarosszéria
Hosszúság x szélesség x magasság: 4404 x 1636 x 1460 mm
Tengelytáv: 2441 mm
Csomagtartó: 430–1650 l
Saját tömeg: 980 kg
Megengedett össztömeg: 1370 kg
Gumiméret: 155SR13
Átlagfogyasztás: 7,5–8,5 l/100 km
Gyorsulás 0–100 km/h: 17,5 s
Végsebesség: 140 km/óra
