Demeter J. Ildikó
Régóta várjuk ezt a pillanatot, mégsem sikerült igazán ünnepélyesre a határon átnyúló autópálya átadása. Kínos volt – de a váratlan törökországi tartózkodás és a szintén meglepetésszerű hazatérés után nem meglepő –, hogy Victor Ponta kormányfő mellékszereplőként vett részt a szalagvágáson, és még kínosabb, hogy úgy viselkedett, mintha minden rendben volna, mintha nem két kormányfőnek kellett volna e történelminek nevezett eseményen kezet fognia.
Kínos, hogy még a magyar miniszterelnök-helyettessel egyenrangú román kormánytag sem volt jelen, csak egy alig három hónapja kinevezett, fiatal tárcavezető. Kínos, hogy jelen pillanatban még közlekedési miniszterünk sincs, hogy 39 kilométer autópályát négy év alatt épített meg Románia, amelynek miniszterelnökét nem lehet komolyan venni: még viccnek is rossz, hogy betegszabadságán növelt szakállának eltüntetését a közlekedési mesterterv elfogadásától tette függővé, és még kínosabb arra gondolni, hogy arcszőrzetét politikai eszköznek tekinti egy európai állam vezető tisztségviselője a huszonegyedik században.
Az új nagylaki határátkelő megnyitása után – már borotvált arccal – nyilatkozó Ponta hangsúlyozta, hogy pénteken 12 milliárd euróra írtak alá szerződést Bukarestben, amit főként útépítésre fognak fordítani – de ki hisz már neki? Ugyancsak pénteken jelentek meg olyan számítások, amelyek szerint az üzemanyagokra kivetett hét eurócentes jövedéki adóból egy év alatt 125 kilométernyi autópályára elegendő pénz folyt be (kétszer a kormányfő személyes ambíciójának tekintett, de mindig botrányosan elhalasztott Brassó–Comarnic szakasz ára), de nem arra fordították, amire beszedték, hanem a költségvetési hiányok fedezésére. Más kínos dolgok is kiderültek a hétvégén. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes elmondta: Magyarország az elmúlt években kilenc utat épített a román határig európai támogatással, ezeket azonban a román hatóságok elzárkózása miatt nem lehet megnyitni, bár a határ menti román elöljárók is szeretnék, mert fejlődést hozna a térségnek. Ezt Ponta gyermeki ártatlansággal elengedte a füle mellett, de eldicsekedett azzal, hogy az idén Lugostól, jövőben pedig Nagyszebentől autópályán mehetünk az Európai Unióba, az új, európai finanszírozási tervek között pedig első helyen áll a Piteşti–Szeben szakasz.
Mindebből a leghihetetlenebb mégsem az, hogy legalább egy autópálya valóban elkészülhet belátható időn belül – hanem az, hogy valóban Európa felé kormányoznak minket. A plágiumügye miatt Nyugaton már kinevezésétől szalonképtelen, és újabban korrupciós vádakkal szorongatott Victor Ponta ugyanis az elmúlt időben látványosan Kelet felé fordult, a nem éppen demokratikusnak tekintett országokban építi kapcsolatait. Ez pedig nem sok jót ígér.
