Csütörtök délután a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Sportklub asztalitenisz-terme előtt, az egykori Kis sétányon ünnepélyes keretek között, mintegy negyven sportoló, támogató és meghívott jelenlétében leplezték le a céhes városbeli pingpong mindenkori győzteseinek emléket állító szobrot, amely Vetró András képzőművész alkotása. Az eseményen arról is megemlékeztek, hogy a szakosztály negyven éve működik a kantai líceum keretében.
Az éremkovács, a szakosztályt évtizedek óta vezető Dobolyi Aladár beszédében azt hangsúlyozta, hogy az elmúlt négy évtized rendkívül eredményes volt, számtalan sikert hozott, többek között tizennyolc román bajnoki cím, hat Balkán-bajnoki cím, egy Európa-bajnoki 3. hely, valamint sok más dobogós helyezés a klub negyvenéves mérlege. A legutóbbi siker a tíz éven aluliak számára kiírt Ezüstütő döntőjében szereplő Mike Boróka nevéhez fűződik, aki több mint száz sportoló közül lett az első, és Dobolyi mester szerint még sok tehetséges növendéke van az asztaliteniszklubnak, akikről a közeljövőben még hallatni fog az asztalitenisz- világ. „Idén tavasszal merült fel annak az ötlete, hogy emléket állítsunk mindazoknak, akik a szakosztály berkeiben tevékenykedtek, ugyanis azt hiszem, álszerénység nélkül állíthatom, hogy az asztalitenisz a legutóbbi húsz évben országos és nemzetközi tornákon is magas szinten képviseli a céhes várost. Ennyit megérdemelnek ezek a gyerekek, akik mindennap keményen dolgoznak a jó eredményekért” – jelentette ki a szakosztályvezető, aki köszönetet mondott mindazoknak, akik támogatták és támogatják a szakosztály működését, további sikereket kívánva tanítványainak.
Vetró András szobrász elmondta: szívesen vállalta a felkérést az emlékmű elkészítésére, mivel mindig is közel állt hozzá a sport, ha nem a művészi pályára lép, akkor bizonyára edző lett volna belőle, „de nem olyan kiváló, mint Aladár” – fűzte hozzá, azt is hangsúlyozva, hogy a szobor a mindenkori győztest hivatott ábrázolni, „nem a meghátráló, védekező, hanem a támadó játékost”, mivel ebben a szellemben dolgoznak a szakosztály elhivatott sportolói.
Ezt követően Dávid Imre nyugdíjas tanár rímekbe szedve méltatta a pingpongozók kiemelkedő sikereit, majd Dobolyi Aladár első edzője, idős Demkó Sándor elevenítette fel a kezdeteket, az asztalitenisz hatvanas évekbeli hőskorát. Demkó azt is elárulta, Dobolyival azt tervezik, hogy összeállítanak egy múltba tekintő kiadványt a kézdivásárhelyi asztalitenisz történetéről, ugyanakkor javasolta, hogy ezentúl jelentessenek meg évkönyvet, mert ismét ott vannak az eredményekkel, mint a hőskorban voltak.
Farkas Csaba szaktanfelügyelő is elismerően szólt a szakosztálynál zajló eredményes munkáról, kiemelve, hogy nemcsak azok a győztesek, akik a trófeákat nyerik, hanem mindenki, aki az edzéseket rendszeresen látogatja.
A műalkotást Bejan András, a Nagy Mózes Elméleti Líceum igazgatója és Vetró András leplezte le.