Catherine Horel történelemtanár Párizs (Paris I Panthéon Sorbonne) központi egyetemén 2014 szeptemberében kiadott könyve (L’amiral Horthy, Régent de Hongrie) kimondott célja helyreigazítani a kommunista éra Horthy Miklós magyar kormányzóról szóló történetírását. A neves párizsi Perrin Kiadónál megjelent 420 oldalas vaskos könyv kifejti, hogy Horthy Miklós nem azért csatlakozott az olasz–német fasiszta-náci tengelyhez, mert azonos beállítottságú lett volna. Továbbá beszámol arról, hogy, ameddig szabad keze volt Magyarországon – az 1944. március 19-i német megszállásig – Horthy Miklós megtagadta Hitlernek, hogy kiadja a magyarországi zsidókat, illetve a náci haláltáborokba deportáltassa őket.
Források
Catherine Horel könyvéről beszámolt mind a két jelentősebb francia napilap: a Le Figaro és a Le Monde. A szerző több közép-európai nyelven ért, magyarul is. Könyve mintegy 200 művet idéz, angol, német, francia, magyar nyelvű forrásokat. Azok szerzői többek között: Ormos Mária, Ungváry Krisztián, Romsics Ignác, Kállay Miklós s maga Horthy Miklós. Francia nyelven (többek között): a francia külügyminisztérium irattára, Ullein-Reviczky Antal magyar diplomata, a magyar külügyminisztérium sajtóosztályának Teleki Pál által kinevezett osztályvezetője. Német nyelven: Goebbels (naplója), a német külügyminisztérium irattára, stb., angol nyelven: John F. Montgomery, az akkori budapesti amerikai nagykövet. Ez a rövid felsorolás is mutatja: széles látókörű munkát végzett Catherine Horel.
Német nyomás
Részletesen leírja a könyv, hogy Horthy Miklós nem ideológiai beállítottságból csatlakozott az olasz, majd olasz–német fasiszta–náci tengelyhez, hanem geopolitikai okokból: a trianoni Magyarországot körülszorító Kis Antant Franciaország és Anglia (Egyesült Királyság) szövetségese volt. Ugyanakkor részletezi, milyen csapás volt a trianoni szerződés Magyarországra, s szomszédállamai nem tartották be az 1919–1920-as nemzetközi békeszerződésekben lefektetett kisebbségvédelmi elveket.
Magyarország háborúba lépéséről (1941. június) Catherine Horel kifejti, hogy a kassai bombázás német provokáció volt, s nem közölték ezt a kormányzóval.
A magyar zsidósággal kapcsolatban Catherine Horel közli Magyarország 1938–1942-es numerus clausus zsidótörvényeit. Jelzi, hogy Horthy Miklós közvetlen munkatársai – köztük Teleki Pál, Kállay Miklós, Bethlen István, Keresztes-Fischer Ferenc (1938-tól 1944. március 19-ig belügyminiszter) – ellenezték ezen, a parlament által megszavazott törvényeket, s maga a kormányzó is vonakodva hagyta jóvá. Ráadásul lazán, toleranciával alkalmazták a numerus clausus-t a magyar hatóságok. A háború közepétől kezdve Hitler ezzel kapcsolatban mindig erősebb nyomást gyakorolt Magyarországra. A szerző idézi Goebbels naplóját, mely jelzi, hogy Horthy „zsidóbarát, szemitafil, németellenes, nem megbízható”. A sorbonne-i történész leszögezi, hogy a magyarországi zsidóságot 1944. március 19-e előtt nem deportálták haláltáborokba, s 1944. március 19-ig (amikor Hitler megszállja az országot) a szomszédos államokhoz hasonlítva Magyarország a zsidóság menedékoázisává vált.
Leírja, hogy Magyarországon 1944. március 19-én, Eichmann Adolf Budapestre küldött német irányítása alatt kezdődött meg a deportálás. A német megszállást közvetlen követő három hónapban (a júniusi amerikai normandiai partraszállásig) Horthy nem rendelkezett számottevő befolyással, hatalommal. Ám Horthy Miklós akkor (1944 márciusában) nem mondott le, s így ő is felelős a deportálásokért.
Ami hiányzik a könyvből
Nem említi meg, hogy 1940 nyarától 1944. március 19-ig Magyarország menedéket nyújtott 1500–2000 odaszökött francia és kb. 100 belga hadifogolynak, s a magyar kormányzó megtagadta Hitlernek, hogy őket kiadja a német szerveknek. A Honvédelmi Minisztérium (a Kül- és Belügyminisztériummal) szervezte meg a befogadást, s számon tartotta a menekültek kilétét, hollétét. Még jóval a Sztálingrádi csata fordulata (1943. január) előtt, amikor (1941. június végéig) Hitler és Sztálin szövetségesek voltak, az Egyesült Államok hadba lépését (1941. december) megelőzően, a magyar kormányzó jóváhagyásával kezdődött meg a menedéknyújtás. (Alulírott szülei is azon magyar családok közé tartoztak, akiket a Honvédelmi Minisztérium felszólítására befogadtak francia hadifogolyként). Több – kevéssé ismert – francia, illetve belga könyv és cikk beszámol a menedéknyújtásról.
Catherine Horel könyvében ellentmondások is előfordulnak Horthy Miklóssal kapcsolatban. Innen ered, hogy eltérő arcképet mutatnak be róla a francia recenziók: a Le Figaro azt érteti (bár nem mondja kifejezetten), hogy a magyar kormányzó rendelte el az 1944-es tavaszi, náci haláltáborokba induló szörnyű deportálásokat, miközben a Le Monde kiemeli Hitler parancsát, illetve Eichmann szervező szerepét.
A könyv nem fejti ki az 1920-as alkotmányjogi rendszert, ami valószínűleg megmagyarázná az ellentmondásokat: miben, mikor – a döntéshozatal, illetve a törvényhozás mely szakaszában van, vagy nincs hatásjoga a kormányzónak?
Bár leszögezi, hogy a magyar zsidóság deportálása 1944. március 19-e után, Eichmann Adolf irányítása alatt kezdődött meg, de megemlíti, hogy 1941 júliusában a magyar hatóságok 18–20 ezer zsidót telepítettek át Kárpátaljáról Ukrajnába, olyan területre, amely akkor magyar fennhatóság alatt állt, s ott egy német SS-egység legtöbbjüket meggyilkolta. Nem számol be a kezdeményezők kilétéről (az újabb magyar történetírás Werth Henrik akkori vezérkari főnököt és Bárdossy László miniszterelnököt nevezi meg), arról sem, hogy amikor Budapesten értesültek e tömeggyilkolásról, a Belügyminiszter, Keresztes-Fischer Ferenc azonnal leállította a kitelepítéseket.
Catherine Horel könyve lényegében egyezik az 1990-ben, illetve 1994-ben a francia Le Monde napilapban Thomas Schreiber tollából közölt két idevágó krónikával, amely tényszerűen mutatta be a magyar kormányzót. Thomas Schreiber, azaz Schreiber Tamás az 1970–1990-es években a francia miniszterelnökség Dokumentáció és kiadó központjában (La Documentation française) volt osztályvezető, s a francia hadiakadémián (Saint-Cyr) geopolitika tanár. Schreiber krónikája is megemlíti a Magyarországra szökött francia hadifoglyokat.
Mindent összevetve, Catherine Horel markánsan helyreigazítja Horthy Miklós, volt magyar kormányzó arcképét, melyet néhány éve agyondicsérnek, illetve a kommunista történetírás durván eltorzított.
De Crouy-Chanel Imre
(Forrás: Bécsi napló)
